Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve
RÁDY ELEMÉR Miklós, Turcsányi Imre, Törköly József, Füssy Kálmán) küldött a nemzetgyűlésbe. Törköly József 1937-ben súlyos betegsége miatt lemondott és így került ismét a szenátusba Szilassy Béla. Az új kormányt Malypetr János alakította meg, de még 1935. őszén Bradács házelnök lemondása következtében Malypetrt választják meg házelnökké és őt a kormányon Hodzsa Milán követi. Ez az első eset, hogy szlovák államférfi került a csehszlovák kormány élére. Az új szlovák származású miniszterelnöknek a problémák egész tömegével kellett megbirkóznia. Rövidesen sor került az elnökválasztásra is. Csehszlovákiában döntő fontosságú volt Masaryk köztársasági elnök lemondása. Masaryk teljesen megrokkant, képtelen volt az elnöki teendők ellátására, olyannyira, hogy még a törvényeket sem tudta aláírni. Masaryk utódául Bcncs Eduárdot jelölte. Benes megválasztása azonban kétségesnek látszott, mert a cseh politikai pártok között az elnök személyét illetően ellentétek merültek fel. A Kramár Károly vezetése alatt álló cseh nemzeti egység pártja és a cseh iparospárt nem volt hajlandó Benes mellett szavazni. Az elnök személye körül tehát a szociáiista és a polgári pártok között ellentétek mutatkoztak. A cseh nacionalisták Nemec professzort jelölték, Benesnek tehát az ellenzéki pártok körében kellett híveket szereznie. Első lépéseit ezen a téren mint külpolitikus tette meg. A Szentszékkel megkötötte a modus vivendit és ezzel a cseh és német katolikusok jóindulatát nyerte meg, ugyanakkor azonban a kommunisták felé is tett közeledést, mégpedig a szovjet elismerésével. A mérleg nyelvére ismét a nemzetiségi pártok kerültek, a magyarok, németek és szlovákok. A szlovákok megint elkövették azt a történelmi tévedést, hogy jogaik biztosítása nélkül egyeztek meg Benessel. Az elnök személyének kérdése ezzel eldőlt. Benes azonban biztosítékul a magyarokkal is tárgyalásokat kezdett és a nemzetiségi követelések teljesítését helyezte kilátásba. Ilyen körülmények között került sor az elnökválasztásra. A magyar pártok szintén Benes mellett szavaztak, nem utolsósorban abból az elgondolásból indulva ki, hogy ha Benes a nemzetiségi követeléseket nem is teljesíti, megszűnik a külügyek közvetlen irányítója lenni és így nemzetközi viszonylatban kevésbé keresztezheti a magyar külpolitika elgondolásait. Ez a számítás be is vált, a nemzetiségi problémák megoldása azonban késett. Benes egyedül a közkegyelem megadásával enyhített némileg elnökké választása után azoknak a helyzetén, akik ellen politikai pereket indítottak. Benes mint köztársasági elnök minden hatalmat igyekezett megkaparintani. Az 1930-as évek elején, még Masaryk elnöksége alatt konstruált a cseh politika egy új fogalmat, az úgynevezett «tekintély-demokrácia» fogalmát. Benes ilyen tekintély-demokráciát akart megvalósítani, — de úgy, hogy a hangsúly a tekintélyen és ne a demokrácián legyen . . . Valóságos diktátori gesztusokkal igyekezett az egész csehszlovákiai bel- és külpolitikát irányítani. 128