Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR tete, de sokkal inkább: a megszokott életformához való ragaszkodás. A szlovenszkói magyar zsidóság számára a nemzeti gondolat már a háború előtt is kizárólag csak életforma volt, a magasabb, emelkedettebb, kulturáltabb, vagyonosabb életforma, mely a körülötte élő szlovákság és ruténség nyomorával, részben elmaradottságával, egyszóval: alacsonyabb életnívójával szemben társadalmi emelkedést jelentett. A nemzeti gondolatnak ez az értelmezése náluk ma sem változott: a szlovenszkói zsidóság egy része még ma is őrzi a magyar életformát, feltéve, ha attól társadalmi emelkedését várhatja. Ha pedig inkább véli ezt biztosítani az uralkodó életforma átvételével, egy percig sem habozik, hogy saját érdekében «megadja a császárnak, ami a császáré» és szakítson az életformával, mely a középkori gettó kultúrsötétjéből az európai civilizáció és polgárosodás útjára vitte. Tartsunk csak seregszemlét országos viszonylatban: e zsidó rétegek, melyek ma még talán magyarul beszélnek és magyar napilapot olvasnak, látható következetességgel költöznek át a csehszlovák nemzeti gondolat pólusa felé, ahonnan társadalmi fejlődést, gazdasági prosperitást várnak. Figyeljük csak meg: e magyarul beszélő zsidó családok gyermekeiket szinte már kivétel nélkül cseh-, vagy szlováknyelvű iskolákban taníttatják s e generációk már nyelvileg is idegenek a magyarság számára. Elegendő csak Kárpátalja példájára utalni, ahol a cseh tannyelvű állami iskolákat túlnyomó többségben zsidó nemzetiségű tanulók látogatják. Alig három évvel ezelőtt mutatta ki dr. František Friedmann, a Národnostní] Obzor hasábjain pontos adatok alapján, hogy a csehszlovák állami iskolák léte szorosan összefügg a zsidóság mai politikai magatartásával. — Kőrösmezőn hallottam az elmúlt nyáron egy fiatal cseh tanítótól szószerint a következőket: «A zsidóságnak köszönhetjük ruszinszkói iskoláinkat; a zsidó lojalitás nélkül nem lett volna jogalap a ruszinszkói iskolahálózat kiépítésére.» — És ez nem túlzás. A zsidóság szíves örömest sietett az első hívó szóra, hogy bebizonyítsa államhűségét és biztosítsa saját életét. Ügy véljük, nem tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy a szlovenszkói zsidóság az ellentétes irányok között átívelő és ügyes önkonzerváló politikável megszerkesztett «híd» szerepét képezi a kisebbségi életben. Fokozatos átmenetekből összeépített hidat alkotnak ők, a minden józan kritikát nyakló nélkül elvető államhű «konstruktív gondolat> és az öntudatos ellenzékiség frontjára tolódott hivatalos kisebbségi ideológia között. A legszélsőségesebb forradalmár mentalitás, nemzetközi kommunista tanítások és a jobboldali reakciós nacionalizmus között. Minden irányzatban, politikailag, vagy világnézetileg bármilyen égtáj felé tendáljon is az, képviselve vannak és a legellentétesebb pólusok között is ügyesen építik ki hídszerű állásaikat. De előfordul gyakran az a mulatságos helyzet is, hogy a különálló zsidó tényezők játsszák ezt a «híd» szerepet. Baráti kapcsolatokat és összeköttetéseket tartanak fenn egy időben több irány felé és nem zavarja lelki egyensúlyűkat, 124