Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR kérdés akuttá vált és rövid néhány esztendő múlva a többi nemzetiség is hasonló erélyes módszerekkel indul harcba a prágai centralizmus ellen. Közben azonban még néhány nagyfontosságú esemény játszódik le. Kiírják a választásokat. A kormány élére Udrzsal Ferenc került, aki már nem tud polgári nemzeti koalíciót létrehozni és ezért kénytelen részben a szocialistákkal, részben a német polgári és szocialista pártokkal kooperálni. Így születik meg a polgári szocialista cseh—német vegyes koalíció. A választásból a magyarság megerősödve került ki, 257.231 szavazattal 9 képviselői (keresztényszocialista részről Dobránszki János, Fedor Miklós, Hokky Károly, Jabloniczky János és Szüllő Géza, a Magyar Nemzeti Párt részéről Holota János, Szent-Ivány József és Törköly József, a szepesi német párt részéről Nitsch Andor) és hat szenátori (a keresztényszocialista párt részéről Böhm Rudolf és Grosschmid Géza, a Magyar Nemzeti Párt részéről Fiissy Kálmán, Korláth Endre, Richter János és Szilassy Béla) mandátumot szerzett. A pártbomlasztási kísérletek Prága részéről ekkor sem hiányoznak. Sikerült erre a célra megnyerniök egy komáromi ügyvédet, Mohácsy János dr.-t, aki Országos Magyar Kisgazdapárt néven indított pártot, bukása azonban siralmas, mindössze 6894 szavazatot tudott szerezni. Az Udrzsal-kormány a nemzetiségi kérdés megoldására jóformán semmit sem tesz. A németekkel való kooperációt úgy, ahogy megvalósítja, mert erre a kormány külügyminiszterének, Benesnek is szüksége van külföldi propagandacélokra. Valahányszor a nemzetiségek a cseh kisebbségi politikát nemzetközi fórumon kritika tárgyává tették, Benes mindannyiszor a cseh—német kooperációra hivatkozott és fölényesen mutatott rá arra, hogy a német kisebbség exponensei bent ülnek a prágai kormányban. A szlovák és magyar kérdés, továbbá a rutén probléma megoldása közben hajszálnyival sem ment előre. Udrzsalnak egyébként könnyű dolga volt e kérdések háttérbeszorításánál, mert különböző gazdasági kérdések nyomultak előtérbe és arra hivatkozva, hogy mindenekelőtt ezeket kell megoldani, szemrebbenés nélkül szabotálhatták a gazdasági kérdéseknél is erősebben dörömbölő nemzetiségi problémákat. Ebben az időben egyre több szó esik az úgynevezett szlovákiai őslakos frontról is. Nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy Prága a Kárpátokon túli területek rovására igyekszik a Morván inneni területek szociális és gazdasági problémáit megoldani. Szlovenszkó mindinkább a gyarmat jellegét ölti magára. Sorozatos intézkedéseket hoznak az állam megalapítása óta, amelyek következtében a Kárpátokon túli területek hátrányosabb helyzetbe kerülnek a Morván inneniekkel szemben. Legjellemzőbb erre az úgynevezett vasúti díjszabás megállapítása, amely a szlovákiai termékeket teljesen versenyképtelenné tette. A díjszabást ugyanis úgy állították össze, hogy az Szlovákiában sokkal magasabb volt, mint a cseh-morva területeken. Az 120