Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR forradalmak Szlovákiában letelepedett emigránsai, behálózták őket, tiszta nemzeti idealizmusból fakadó jóhiszeműségüket kihasználva, egy részüket a marxizmus ingatag talajára vitték. A «Sarló» történetének második epochája már az értelmiségi fiatalság egy részének a nyilt kommunizmusba való eltévelyedése volt. Az októberi forradalom szellemi garnitúrájának aránylag könnyű volt a munkája, nem kellett mást tennie, mint a fiatalok néprajongását, amelyet Ady, Móricz Zsigmond és Szabó Dezső írásaiból és a tervszerűen folytatott regősjárásokból szívtak magukba, osztályharcos programmá deformálni és a fiatalok idealizmusából generációs ellentétet szítani, amely a fiatalságot • szembeállította apáikkal. Munkájuk azonban csak részben volt eredményes, a fiatalok önmagukból termelték ki a marxizmus antitoxinját, a világnézettel szemben először világnézetet állítottak a katolikus Prohászka Körök mozgalmával, később pedig kimondottan nemzeti irányú munkára fogták össze az egész fiatalságot a Magyar M unkaközösségben. A kommunista párt merevségét nem bírta el a fiatalok idealizmusa és az 1930-as években már csak néhányan maradtak a kommunista párt fegyelme alatt, legnagyobb részük pedig bekapcsolódott a nemzeti munkába. A marxizmus ingoványán elkallódott fiatalok között voltak komoly értékek is, így Balogh Edgár, a Szent György Kör és a Sarló megalapítója végleg doktrinér marxista maradt és amikor az 1930-as években a csehszlovák állampolgárság hiánya miatt Erdélybe kellett mennie, ott is tovább folytatta munkáját a marxista ideológia síkján. Az 1930-as évek második felében, amikor a magyarság politikai szervezetei közös pártszervezetbe tömörültek, a legértékesebb munkások abból a fiatal gárdából kerültek ki, amely ezt az ifjúságpolitikai harcot végigküzdötte. Ugyanezek a fiatalok kapcsolódtak be a Szemke nagy nemzetmentő munkájába is. A fiatalság mozgalmai nagy visszhangra találtak a sajtóban is, a politikai vezetők is kénytelenek voltak vele foglalkozni, — sajnos, nem mindig a legszerencsésebben. Csak amikor a politikai élet élére szintén fiatal emberek: Jaross Andor és gróf Esterházy János kerültek, vált teljesen egységessé a fiatal magyar gárda. 1928 október 28-ikán ünnepelte a csehszlovák köztársaság fennállásának tizedik évfordulóját. A fényes ünnepségek külső máza alól azonban már ekkor kiütköztek azok a fekélyek, amelyek később elgennyesedve, a benesi tákolmány széthullását eredményezték. A nemzetiségek közül elsőnek a szlovákok fordulnak erélyesen szembe a prágai kormányzattal. 1928 október 30-ikán volt a tizedik évfordulója az úgynevezett túrócszentmártoni deklaráció megszövegezésének. Ebben a deklarációban néhány szlovák politikus kimondotta a szlovák területeknek Magyarországtól való elszakadását. 118