Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE magyarság jogait sértő intézkedések, jogfosztások, amelynek célja a magyarság erkölcsi, szellemi és anyagi értékállományának terveszerü csökkentése volt. A szociálisták a sovinizmusban nem akartak elmaradni a nemzeti pártoktól. Valamiképpen igazolni akarták, hogy csak elméletileg nemzetköziek, a valóságban azonban ugyanolyan nacionalisták, mint a többi cseh párt és ennek bizonyítására mi sem volt könnyebb, mint hozzájárulásukat adni minden kisebbségellenes intézkedéshez. A kormányzást az úgynevezett «petka» gyakorolta, az öt koalíciós párt vezéreiből alakult ötös tanács. Amit a petka akart, abból törvény lett. A képviselők egyszerű szavazógépekké süllyedtek, mert kötötte őket a pártfegyelem. Ha tetszett, ha nem, szavazni kellett arra, amit a pártvezér a petkával történt megállapodás alapján parancsolt és ha ellenszegültek, a párt kizárta őket és mandátumukat is elvesztették. Ennek a különös diktatúrának a hierarchikus rendje a következő volt: az élen állott a petka. Amit ez akart, azt a kormánynak végre kellett hajtania, és amit a kormány akart, azt ellenmondás nélkül meg kellett szavazniok a koalíciós pártok képviselőinek. A parlamentben a képviselők előre kiosztott szerep szerint olvasták fel beszédeiket és ebbe a gyönyörű egyhangúságba csak a nemzetiségi képviselők egy-egy kifakadása, éleshangú interpellációja hozott élénkséget. Míg az előző kormányok legalább elvi jelentőségű nyilatkozatokat tettek a nemzetiségek felé és még a forradalmi nemzetgyűlés is az alkotmánylevél megalkotásánál a nemzetiségi jogok biztosítását ígérte, addig a Svehlakormány még az ilyen elvi jelentőségű nyilatkozat megtételét is feleslegesnek tartotta. Amikor Svelüa Antal a képviselőházban bemutatkozó beszédét mondotta, egyetlen szava sem volt a nemzetiségek felé. Ez a tény maga rávilágít arra, hogy a Svehla-kormány nemcsak nem akarta igazságosan megoldani a nemzetiségi problémákat, hanem egyik alapvető programja a nemzetiségek teljes felmorzsolása volt. Az elkövetkező évek különböző intézkedései azután még határozottabban igazolják ezt a tételünket. Csak néhányat emelünk ki a kisebbségellenes rendelkezések közül: bevezetik a tisztviselők kötelező nyelvvizsgáját, amelynek egyetlen célja a még megmaradt néhány kisebbségi köztisztviselő elbocsátása volt; amikor ez sem mutatkozott elegendőnek, törvényt hoztak a számfeletti tisztviselők elbocsátásáról. Erre az intézkedésre sem azért volt szükség, mintha az állami apparátus túl lett volna terhelve tisztviselőkkel, hanem csak azért, hogy kisebbségi tisztviselőket bocsáthassanak el. Igazolja ezt az, hogy amikor végrehajtották a tisztviselői létszámapasztást, egyúttal annyi új cseh tisztviselőt helyeztek állásba, hogy a redukció után több tisztviselője volt az államnak, mint a csökkentés előtt Maga a cseh ellenzék is látta ezt a kétszínű játékot és vádindítványt nyújtott be a kormány ellen, természetesen nem azért, hogy ezzel a nemzeti107