Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve
RADY ELEMÉR tiségi ellentéteken túl a szlovákiai vallásos lakosságban, de általában az egész szlovákságban is ellenszenvet váltott ki a cseh kormány vallásellenes politikája. A szlovákiai iskolákat teletömték Csehországból delegált atheista tanárokkal és tanítókkal. A Felvidéken is terjeszteni kezdték a szabadgondolkodó mozgalmat, felszólították az embereket, hogy lépjenek ki az egyházból. Mindez természetes ellenhatást váltott ki a vallásos szlovákságból is. Az elégedetlenséget fokozták a szociális bajok, amelyek a cseh kormány gazdaságpolitikája következtében léptek fel. A csehek Szlovákiát gyarmatuknak tekintették, ahová emberfeleslegüket levezethették, ahol gyáriparuknak természetes piacot véltek találni és ahonnét mezőgazdasági nyersanyagot importálhattak. Ennek a gazdaságpolitikának volt a következménye, hogy a nagy anyagi áldozatokkal felépített felvidéki gyáripart szinte egyik napról a másikra leállították. Az volt az érvük, hogy a felvidéki gyáripar mesterséges képződmény, amelyet a magyar rendszer a szlovák tömegek elnemzetlenítése érdekében létesített. A valóság azonban az volt, hogy a szlovenszkói gyárak leépítésével meg akarták szüntetni azt, hogy ezek a gyárvállalatok versenyt támasszanak a csehországi iparvállalatoknak. A legtöbb gyár megszűnt, azok pedig, amelyek megmaradtak, csökkentett üzemmel dolgoztak. A felvidéki gyárak munkásai kenyértelenné és földönfutókká váltak, kész prédái lettek az ekkor már egyre határozottan jelentkező kommunista propagandának. Kihűlt kohók, betört ablakú gyárak, ledöntött gyárkémények hirdették, hogy a cseh «hódítók» a Felvidéken gyarmatpolitikát kívánnak folytatni. Ennek a politikának következménye volt, hogy a munkásság sok helyen fellázadt. Korompán például valóságos munkásforradalom tört ki, amelyet a cseh csendőrök és katonák csali sortűzzel tudtak elfojtani. Ennek során sok magyar munkás vesztette el életét. Hosszú éveken keresztül a felvidéki életnek szomorú jelensége volt a megszüntetett gyárak munkásaiból alakult fúvószenekarok kéregető csoportja. Ilyen légkörben kellett a felvidéki magyarság vezetőinek az érdekvédelmi harcot megkezdeniök. A hivatalnokkormány folytatta, sőt fokozta a vörös-zöld koalíció nacionalizálási politikáját. Magyarellenes politikája a legélesebben akkor domborodott ki, amikor az 1921. évi királypuccs alkalmával Csehszlovákiában általános mozgósítást rendeltek el és ismét bevezették az ostromállapotot. Csehszlovákia ettől az időtől kezdve külpolitikája egyik alapjául Magyarország bekerítését tűzte ki. Ennek a bekerítési politikának az eszköze volt a kisantant megalakítása, amelynek alapjait Benes 1920 augusztus lA-ikén a cseh-jugoszláv szerződés megkötésével rakta le. Amint a külpolitikában Magyarországot igyekeztek körülzárni és elszigetelni a világtól, ugyanúgy a felvidéki magyar kisebbséget is szembe akar104