Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR Esterházy János gróf szózatot intéznek a felvidéki magyarsághoz, amelyben szintén az önredelkezési jogra való hivatkozással követelik sorsuk újjárendezését. A felvidéki magyarok képviselői tudták, hogy 1920-ban az önrendelkezési jog követelésének csak elvi és erkölcsi jelentősége van. Az európai hatalmi egyensúly akkor nem kedvezett az igazságos elbírálásnak, éppen ezért az elvi álláspont leszögezése mellett meg kellett indítani a gyakorlati szervező munkát, hogy a magyarság erkölcsi és anyagi értékállományát a lehetőséghez képest megvédjék. Az első nemzetgyűlési választás után a cseh kormány az úgynevezett vörös-zöld koalició kezébe került. A kormányzati többséget ugyanis csak a szocialistapártok és az agrárpárt együttműködésével lehetett biztosítani, így a 300 képviselőből álló képviselőházban a szociáldemokraták 74, a cseh nemzeti szociálisták 24 és az agrárpárt 40 képviselője biztosította a kormányzati többséget. Noha ebben a koalícióban a szociálista elem volt túlsúlyban, a kormányzat tovább folytatta azt a nacionalizálási politikát, amelyet a forradalmi nemzetgyűlés indított meg. Az alig pár főnyi többséggel operáló kormányzattal szemben azonban csak a nemzeti alapon álló ellenzék, a német, magyar és szlovák képviselők interpellációiban hangzott el tiltakozás a csehszlovák alkotmánylevelet semmibevevő erőszakos elnemzetlenítő politika ellen. Ezeknek a tiltakozásoknak a sajtó a cenzúra megszüntetése következtében már hangot adhatott, de a képviselőház elnöksége gondoskodott arról, hogy saját hatáskörén belül gyakoroljon cenzúrát és a kormányzatra kellemetlen interpellációk szövegébe gyakran szántott bele a Házelnök vörös ceruzája. Az elnemzetlenítő politika — bár lényegében megmaradt —, kénytelen volt a drasztikus intézkedések helyett európaibb, «demokratikusabb» formába öltözni. Erre a legjellemzőbb, hogy amíg a forradalmi nemzetgyűlés korában a magyar iskolákat egyszerűen hatalmi szóval változtatták át csehszlovák nemzeti iskolává, addig most már kénytelenek ezt a politikát kendőzött formában folytatni. Erre a célra alapítanak 1921 október 21-ikén egy társadalmi szervezetet, a hírhedt Slovenská Ligá-1, amelynek egyetlen hivatása a magyar vidékek elszlávosítása, a magyar etnikumnak szlovák telepekkel való teletűzdelése és mindenekelőtt a magyar vidékeken szlovák iskoláknak a létesítése volt. A Slovenská Liga exponensei olyan községekben, ahol a cseh, vagy a szlovák elemet a csendőr, a finánc, a jegyző képviselte, két-három gyerek részére is építettek pazar iskolákat, amelyeket kisebbségi iskoláknak neveztek el. A cseh nemzetiségi politika módszereire jellemző, hogy amikor a kisebbségi iskolák statisztikáját elkészítették, ezeket az iskolákat a nemzetiségi iskolák terhére könyvelték el. Aki nem ismerte ezeket a módszereket, könnyen elhitte, hogy à csehszlovákiai kisebbségeknek százalékukat meghaladóan sok iskolájuk van. Ki merte volna feltételezni, hogy 102