Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE A felvidéki magyarok politikai vezetői az újonnan összeülő nemzetgyűlést első szereplésük alkalmával arra használták fel, hogy bejelentsék tiltakozásukat az ellen, hogy megkérdezésük nélkül a nemzetek önrendelkezési jogának megtagadásával, a wilsoni elvek feladásával csatolták őket Csehszlovákiához. Az első nemzetgyűlési ülések egyikén, 1920 június 2-ikán Körmendy-Ékes Lajos deklarációt olvasott fel. Ebben többek között ezeket mondotta: «A szlovákiai magyarság és németség csak azért vállal szerepet a parlamentben, mert ezen az úton vélte biztosíthatni a maga számára a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben tiltakozó szavát messzehangzóan fölemelhesse. . . önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen föl nem adjuk, azt fenntartjuk, követeljük.» Ugyanekkor tiltakoztak a magyarság vezetői az ellen is, hogy a felvidéki területeken még a trianoni békeszerződés budapesti becikkelyezése előtt rendelték el a választásokat. Amikor pedig 1920 június 4-ikén a magyar parlament a külföldi nyomás alatt kénytelen volt a trianoni szerződést becikkelyezni, a prágai parlamentben Szent-Ivány József állott fel és a következő, nagy elvi jelentőségű deklarációt tette: «Sohasem fogjuk elismerni, hogy Magyarország nemzetgyűlése egyedül jogosult volt a ratifikálásra .. . Mi ehhez a békéhez semmikor sem adtuk hozzájárulásunkat és semmikor sem fogunk sorsunk intézéséről lemondani». Az önrendelkezési jog követelése végigvonul a felvidéki magyarság húszesztendős történetén. Az első parlamenti felszólalások óta számos parlamenti megnyilatkozás, népszövetségi petició alkalmával domborodik ki a felvidéki magyaroknak ez a követelése és amikor 1938 második felében a csehszlovák köztársaság eresztékei vésztjóslóan kezdtek recsegni, a felvidéki magyarság ismét határozottan, ellentmondást nemtűrően követelte, hogy a húszesztendős igazságtalanság jóvátételeként adják meg számára a szabad önrendelkezési jogot. Ez a kívánság jut kifejezésre a Prágai Magyar Hírlapnak abban a cikkében, amelyet magyar és angol nyelven Jaross Andor Runciman lordnak, 1938 augusztus 3-ikán Prágába történt érkezése alkalmából írt és amelyben kimondja: «Húsz évvel ezelőtt megtagadtak tőlünk egy jogot, melyet oly prófétai ihlettel hirdetett Wilson elnök: a népek önrendelkezési jogát. Csak ez a jog adja vissza nekünk az egyenlő föltételek közt folyó, minden nemzetnek egyforma fejlődést biztosítani tudó becsületes életet». Ugyanez év október 6-ikán Pozsonyban megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, amely az önrendelkezési jogra való hivatkozással követeli a felvidéki magyar területeknek népszavazás útján történő visszacsatolását az anyaországhoz s ugyanakkor a pozsonyi rádió hullámain Jaross Andor és 101