Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
L i p t ó m e g y é bíe n, az Árva-Liptói-Mészkőhegység egyik legdélibb nyúlványa a Liszkfa'u fölött tornyosuló Baráthegy, melynek' eocénalapjára telepedett kréta-dolomit és mészkőcsúcsa, 696 méternyire emelkedik a tenger színe fölé. Csúcsára valamikor, az ősidőkben, ma 1 is kivehető kettős sáncot, úgynevezett pogányvárat emtelt a területet lakó ismeretlen nép, dle hogy a A/ágtól nem messze eső, kitűnőenl védhető helyet lakták 'már a kő és bronzkor törzsei |is, azt a són c o|k környékéről kikerült tömérdek kő-, csont-bronzeszköz, cseréptöredék és tűzpad igazolja. I A hegy oldalában, a 487 méter magasságban levő Vágvölgy talpa' fölött 'két, de a hegy belsejében egymásba szakadó barlanginnyílá'sí tekint a völgybe. Az egyik 12-, a másik 25 méternyire a völgy talpa fölött. Noha emberöltők óta t tudtak a barlangról, mert már Bél Mátyás is említi 1736-ban megjelent »Notitia Regini Hungáriáé« című könyvében mint »kikutathatatlan« barlangot, voltaképen csak 1874-bén lett' ismertté, mikor M iáját h Béla, Liptómegye főjegyzője tudományos! kutatásokat végzett benne. A barlang délkelet felé néző bemeneti nyílása szűk. Magassága két és fél méter s ebben erősen emelkedő lejtéssel és emelkedéssel, labirintszerű ágakra oszlik. Egyébként nem magas folyosói helyenkint hatalmas, a sötétségbe vesző boltozatba mennek át, melynek falait zöldes zománcosan csillogó mászkéreq fedi. Ismert járatainak hossza körülbe'ül 3500 méter. Legbelső, újabban fölfedezett ágaiban nemek, hófehéren csillogó oszlop-, torony-, függönyalakú stalaktátjai és stalagmit ja i vannak, i í A barlang elején, a mennyezetről leszakadt óriási méretű sziklák! hevernek. Fenekét mintegy fél méter vastag vöröses barlangi agyag 'borítja. Ez alatt erőteljesen 'kifejlődött travertin-réteg húzódik. A traver-i tint diluviáiis kőgörgeteg váltja, mely azt igazolja, hoígy a jégkor évszázezrekig tartó valamelyik szakaszában, patak futott át a barlangon, még pedig valószínűleg az, mely most annak legigalsó szintjében folydogál. A jégkori görgeteg a'att sárgás kavicsos homokréteg húzódik, mely közvet'enül a baríangalj mészszikláira van te'epü've. 1872-ben kez'c'|eftt Kubinyi a barlang előrészének átkutatásához. Lefejtette a barlang agyagüledékét. Feltörte a márványkemény, acélosan csengő s a csákányok csapásai alatt szikrákat vető travertin! Eltávolítota a diluviumi kavicsgörgeteget és a homokban megtalálta amit! keresett: a jégkor i ember csontmaradvanyait, nevezielesen koponya- és állkapocs-töredékét, néhány bordát, csigolyát, láb és karcsontot, közelében pattintással előállított kovaszerszámot és mammutfog-töredéket. A Zólyom-liptói határon húzódó Alacsony-Tátra Gyömbér csoport-» ja, egyike a vidék legszebb részeinek. A csoport északi nyúlványa fenyőrengetegge! takart, helyenkint csupasz sziklamezőkkel, szédítő meredekségű omlásokkal, falakkal, szűk és feltűnően mély völgyekkel, melyekből magasan tornyosulnak ki a kétezer méter magasságot megközelítő, vagy azt meg is haladó csúcsai: a Krakova-Hola, Királyasztála, Rovna-Hola, Polana Chopek és a valamennyi közül magasan kiemelkedő 2045 méteres Gyömbér. \ — 87 — .1
