Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Tisza völgye
gyei túristák útja fölkapaszkodik a gerincre, kúposodik a Rebra (1997 m.), az ív végén pedig a Polonina-Turkulska főkúpja, a sziklás Turkul (1935 m.), mely alatt kis kitéréssel ismét találunk egy tengförszjemet. A Turkultól lefel© 'ejt az északnak tartó ösvény. Aztán ismét fölkapaszkodik' s mikor a Bresulka-Poloninához tartozó Pozyzewska (1822 m.) alá ér, 4—5 száz méternyire lehajlik a határtól, elvezet a Hoyerlacsúcs alatt, a Poloniina-Harmanieska és Lanczynjeski-gron gerince felől jövő út találkozásáig, hol élesen megtörve vezet föl a Hoverlára. A Hoverla-csúcs mintegy 600 méterre f tetejezi az erdőhatárt., Sivó homokkő szirtjeit gyér fü fedi. Bokornak, fának nyoma sincs. Csak mélyen, igen mélyen látszik az erdők vonafa s a borókák, törpefenyők öve, de ezjek is csakhamar elmaradoznak: meghunyászkodnak az égbetörő magasság előtt. A hegyóriás lejtője cirkuszvölgyektől szabdalt. Csúcsán három hatalmas háromszögelési gúla gerendlázata között orgonázik a szél. A gúlák központjában vaskos határkő áll, melyről megtudjuk, hogy a csúcs háiromötödrésze magyar-, kétötöde orosz területre esik. 1400 méter magasban, ameddig a Kevele-völgyből gépkocsival is fef lehet jutni, 50 férőhelyes kényelmes menedékház áll, hol nemcsak szállást, hanem elég 1 olcsón jó kosztot 'is kaphatunk. A kilátás a csúcsról minden elképzelést fölülmúló. Óriási távlatok nyilnak a hangtalanul bámuló előtt. A körkép, melyet csak a CsornaHora lánca zavar kissé, olyan, mintha egy gonddal készített színes! domború térképet néznénk, melyen miniatűr méretekben látjuk a hatalmas hegykúpok, gerincek, füves és erdős hátak, mély leszakadásu völgyek, kiterjedt gyephavasok r tömkelegét. Meddig terjed ,itt a látás határa? Nem tudjuk. De északnyugat felé a Svidovec láncát s az ebből kiemelkedő Tatulska (1774 m.), Trojaska (1707 m.), Tatulski-gron (1886 m.), Bliznica (1823 m.) csúcsokat; délen pedig a 30 kilométer légtávlatban álló Pop-Ivánt (1940 m.) és Stogot (1655 m.) még látjuk.. Aztán a tájra köröskörül ráül a távlat ködé, mely minden részletet belemos a végtelen messzeségbe. A Hoverla csúcsáról leereszkedvie, a Polonina-Harmanieska gerincén eljutunk az Északkeleti-Kárpátok másik hatalmas csúcsára, a 2022 méteres Pietroszra, mely csak 36 méterrel alacsonyabb a Hoverlánál, de teljesen magyar területre esik s így voltaképen ezt kell Csonkamagyarország legmagasabb emelkedésének tekintenünk. * A csúcsról több irányban kígyózik út a Tisza völgyébe. Bármelyiket válasszuk is, megkapó részletekben egyformán gazdag- Mi ezúttal azt az útat vá'asztjuk, mely a Fehér-Tisza vízkörnyékének legérdekesebb völgyzáró gátjához vezet. A Hoverla menedékháztól jó szekérúton, gyönyörű fenyvesek alatt,. kényelmies kanyarú szerpentineken ereszkedünk le. Az egyik kanyarnál egy csodaszép fenyőszáf sudara tör az égnek'. Törzsén ott függ az erdőhívatal táblája, melyről megtudjuk, hogy a fa magassáiga 45 méter, tőátmérője 1.18-, vagyis kerülete 3.70 méter s így törzsének' viszonylagos vékonysága mellett úgy néz ki, mint egy óriási tengeri árboc, vagy égig érő antenna oszlop. — 614 — 35
