Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Tisza völgye

tóit vize a Perechrest (1315 m.), Oklán (1527 m!.)

f Korbul (1

7°0 ™.)r Stiavul (1755 m.), a hosszú gerincű Vertip-gron rengetegeiből kitermelt fenyőt szállítja a Fehér-Tiszába. A harmadik út egy jó darabig a Tisza völgyében vezet. A községtől mintegy 9 kilométernyire, a Hoverla-kanyarnál kétfelé ágazik. Az északnak forduló a Hoverla-patak-, a délkeleti irányú a Balzatul (Tiszora) völgyzáró gátjához vezet. A Tiszora völgye tulajdonképpen a Fehér-Tisza legfelsőbb szakasza. Az egyre keskenyedő és egyre emelkedő szűk völgybén lerohanó patak egyes fordulataiban a Poprád híres felsőszakaszára emľékeztet. A hegyoldalakat gyönyörű fenyveserdő borítja. A patak, mintha megirigyelte volna az erdők smaragdos palástját, maga is zöld színt ölt. A szürkésbarna mohos kövek között, fölött, úgy siklik' tova, mint egy zománcosan ragyogó eleven csoda. Jó kedvében meg-meghenger-* geti a gömbölyűre kopott görgőkövet, bújócskát játszik a pettyes pisztránghaddal, mely tízével, húszával villog egy-egy kődöbörben és csevegve-csörögve mesélget ősmeséket a parti sziklatuskóknak, melyeket egy-egy korábbi zápor, vagy a duzzasztó vízárja sodort le az óriási ormok világából. AWM. ^ Grot-jn-Tomna-HK. jAu^el. jonK A Fehér-Tisza forráskörnyéke Órák vándbrútja vezet a magashegység belsejébe. De a fáradn ságot nemi érezzük, mert a hosszú úton megoszlik az a kb

;. 500 méteres szintbeli különbség, mely a bog dán i völgytalp és a Balzatul csúsztatógátja között lemérhető. Ahol a Tiszóra magához öleli a Stohovec patakot, melynek szakadékos völgyében taposott ösvény vezet a hármas országhatár találkozásánál emelkedő Stogra (1655 m.)

ř a meder — 612 — 35