Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Tisza völgye

Tisza torkolatánál is. Azt hittük, hogy ahoí testvérével, a Fekete-TiSzávai találkozik, ott a Kárpátok' fenségesen zordon tájékának egy kiváJasztottan nagyszerű pontjával fogunk találkozni. Azt hittük, ózondús sötét fenyvesek mélyéből fog'kibontakozni,... hogy partján festői sziklatömegek, medrében apró vízesések, örvénylő, tajtékzó hulláimtarajok nagyszerűsége kábít el,... hogy fölcsapódö, a levegőt ködössé fjevő vízpor, szót nem értő dübörgés fog körülvenni,... a parton, szirten, festőállványok, fényképezőgépek, rajzmappák előtt, mögött, fölött dolgozók állanak, művészkednek, hogy színben, vonalban, megörökítsék az listeni tájat ós élvezhetővé tegyék azok részére is, kiknek nem adatott meg a lehetőség, valóságában megláthatni. És... íli's És egészen más a miliő, amelyben elénk áll. Két szélről szelíd hajlású, dúsl lombú növendékerdővel fedett hegyhátak. A part kövecses, de szírt nélküli. A víz széles, lapos mederben csacsogva, csevegve, apró habfodrocskákat eregetve, szinte észrevétlenül símuf testvére kebelére. Szelíd baj urafja az aranyló sugárözönbe öltözött tájat, mely valójában olyan, mintha egy éíénkszínű festményt habfinom szövésű aranyfátyollal takartak volna le és ezen keresztül néznők a festmény részleteit. Minthogy a szelíd báj éppen olyan megragadó, maradandó hatásokat kiváltó, mint a vad erő, érdekesnek, szépnek, kedvesnek találjuk a látott képet és az itt szerzett kedvező benyomással lépünk a Fehér-Tisza völgyébe. A keskeny, gyengén hajló ívekben kanyargó út szelid hátak, gyümölcsösök, itt-ott szegényes házsorok között vezet. A hosszan elnyúló: községek; Tisza köz, Ros z tok, M e d j ve die a, Mydryczka, Vo u c si, Bogdán, Lu h i, mint lazán összefüggő há z lánc, szinte nagyobb megszakítás nélkül húzódnak a víz partján. Központjaik, ha ugyan erről lehet beszélni, 3—4 kilométernyine vannak egymástól. Az erdők fái közül sötét tülombjaikkal itt már ki-kiütköznek a fenyők sudarai, melyek hovatovább kiszorítják a lombfát és regényesebbé, alpesi tájjellegűvéi teszik a völgyet. Lemegyünk a folyócska partjára és onnan igyekszünk egy-egy részén végiigtekinteni. Mindégyik külön tájtanulmány. Külön szépség Külön érdekesség. Egyik helyen maga a meder, a benne tükrösen csillogó, kövek körül fodrozódó vizével-; másutt a part, a lomb- és fenyőfák színtarka vegyületével-, majd az egymásután sorakozó hegykulisszák érdekes alakjaikkal, egyre növekedő méreteikkel hivják föl a természeti szép iránt érzékké f bíró vándor figyelmét, kinek itt, ezeken az isteni tájakon, nem egyszerű látószerve a szem, mely mint a fényképező gép tárgylencséje az érzékeny filmen közönyösen, gépiesen fogja föl a ráeső fénysugarakat, hanem — hogy a hasonlatot tová|bb fűzzük, — a félek átfogó erejével, kifinomult képességéve ľ retusálja át a nyers tájmasszáit és teszi azt maradandó, hangulatban is gazdag értékévé az embernek. A 14-,ik kilométer után, a Fehér-Tiszavölgy legjelentékenyebb 'községébe: Bogdá n ba érkezünk. A négyezer felkét meghaladó csinos község valóságos kultúr központja a környéknek. Magyar nyelvsziget a rutén tengerben. Mert itt magyar a szó még a rutének ajkán is. Ugy látszik, ide a mély völgyek, magas hegyek világába nem tudtak behatolni a cseh-ukrán kultúra fertőző micéíiumai, mert a magyar és rutén — 610 — 35