Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Tisza völgye

Rahótól északra, két és fél kilométernyire, a két Tisza egyesülésénél, egy deszkából összerótt baraktábor nyúlik el hosszan az út mentén. A közelmúlt idők eseményeiből vájjon kinek nem jut eszébe, hogy Volosin kárpátorosz miniszterelnök ukrán bandája, a Ruténföld sorsdöntő napjaiban, a rahói táborba internálta mindazokat a mágyar és rutén hazafiakat, kik ellene voltak az ukrán mozgalomnak és a vidék söpredék népéből toborzott szicsgárdistákkal itt vonatta kínpadra, lövette halomba a menekülni próbáló szerencsétleneket?! Közvetlenül a maii katonai méntelepül szolgáló tábor főbejárata előtt, háromfelé ágazik az országút. Az egyik visszatér Rahóra, a másik bekanyarodik a Fehér-Tisza völgyébe, a harmadik nyílegyenes irányban követi tovább a Fekete-Tisza völgyét. 2. A Fehér-Tisza völgykörnyéke. Alig hagyjuk el pár lépéssel a rahói volt internálótábor hosszú, sötétbarnára mázolt barakkjait, a főkapu előtt álló tábla keletre mutató karja jelzi: »Bogdán 14 kilométer.« Ez az út vezet a Fehér-Tisza völgyébe. Mindig érdekes valamely ismertebb folyó eredetét vagy torkolatát fölkeresni, mert itt aZ ember lelkét önkéntelenül is a gondolatok, visszcemlékezések sora rohamozza meg. Régi elképzeléseit látja megvalósulva, vagy lerombolva. Sokszor egészen más helyzetképeket talál, mint hitte: szebbet, jobbat, vagy kiábrándítót. Igy vagyunk a Fehér— 609 — 35