Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Tisza völgye
század fordulóján, Zsigmond király Drág Balknak, a Drágffy-család' névadójának adományozta. Ezt a Drágot, mi n f Zsigmond király kegye ff jét s az 1390-es években Ugocsa, Máramaros és Szatmár vármegyék főispánját, kell tartanunk a vidék rendbe hozójának s tekintettel arra, hogy leszármazói csaknem' egy századig bírták, nevükhöz kell fűznünk a vár XV. századbéli átalakítását is. Máramaros, Imlint vármegye, ebben az időben kezd szerepelni. Ekkor azonban a megye szellemi életének s egyben a rnáramarosi koronavárosoknak hadászati központja még nem Sziget, hanem a huszti vár. De a várbirtoknak nemcsak hadászati jelentősége volt elsőrangú, hanem gazdasági szempontból is kitűnt a keleti részek városai között. A közelében levő sóbányák, mint a királyi haszonvételek egyik legjelentősebb bevétele fölött ugyanis a legrégibb' időktől kezdve, királyaink rendelkeztek. Ezeket a bányákat IV. Béla 1239-bten hitbérüf a Boleszló lengyel herceghez férjhez ment Kunigunda nevű leányainak adományozta s ettől kezdve századokon át, a mindenkori királynők udvartartási költsógeinék r fedezésére szolgáló birtokként szerepelt. II. Lajos 1552-ben, a bányák' jövedelmét Huszttal együtt, feleségének, Mária királynőnek adta, míg I. Ferdinánd 1541-ben Majláth István erdélyi vajdának zálogosította el. Majláth azonban nem sokáig örülhetett a pompás birtoknak, mert még ugyanazon évben a moldvai vajda fogságábá, innen Konstantinápolyba került és ott nyolc évi keserves raboskodás után a Jedikula börtönében pusztult ef. Huszt vára és a hozzátartozó koronauradalom, 155ó-ban az erdélyi fejedelmek birtokába került s területe az 1570. évi egyezmény értelmében 1733-ig, vagyis 163 éven át, az úgynevezett »Részedhez tartozott. A törökkel vívott százados küzdelmek korában, Husztot az ozmán sereghez tartozó krimi tatárok több ízben megtámadták, dé elfoglalni lnem tudták. A Wesselényi-féle szabadságmozgalom idején, I. Rákóczy Ferenc hadainak egy része Huszt várában talált menedéket. 1703-ban, a város és környékének lakossága II. Rákóczi Ferenc pártjára állott és mellette mindvégig 1 kitartott. 1706-ban, a magyarországi, és erdélyi főurak itt kötötték meg egymással azt a szövetséget, mely-i ben kimondották, hogy az osztrákok elleni harcokban külön bekét nem kötnek és Rákóczit a magyar rendek is elismerik Erdély fejedelmének. II. Rákóczi Ferenc a hozzá hű rendeket 1711-ben, végső tanácskozásra Huszt várába hívta egybe, de mielőtt ezek meg tudtak volna jelenni, április 29.-én Szatmárott a békét megkötötték és ennek; értelmében Huszt vára is a korona birtokába került. 1723-ba n villámcsapás érte. Leégett és azóta egyre jobban pusztuló festői rom. Huszt 1939 március 16.-áig a hirhedt Volosin-féle ukrán kormány székhelye volt. 10.292 lakosa közül 3505 magyar, 1535 német, 5230 rutén, kik a legnehezebb időkben hűen kitartottak a magyar állameszme mellett és a föntebb említett napon örömtől ittasuít lélekkel, kitörő lelkesedéssel fogadták a húsz éves rabság' alól felszabadító magyar honvédeket. — 603 — 35
