Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Tájszépségek a Kárpátalján
Az út mindenütt az erőre és hangra kapott Turica partján vezet. Közben egyfelől a Dil-Vulsinskiből, Golicából, másfelől a Vísokavrchből, csoportosan érkeznek a kisebb-nagyobb erek, csermelyek, melyek keskeny, ékszerüen behasadó völgyszurdokait apró hidacskák ívelik át s teszik változatosabbá a környezetet. Jó órai kapaszkodás után, egy körülbelül háromszáz méterre szélesedő völgy fogadja a vándort. A völgyben, völgyoldálban, apró házikók csoportja: Rónafüred. Tőle a'ig puskalövésnyire bugyog ki az a híres kénesforrás, melynek gyógyító erejű vizét századok óta ismeri és használja az ungi-beregi nép. Rónafüredén kényelmes turistaház fogadja az idegent, ki ha meg akarja ismerni a környék vadregényes pontjait, itt kell megszállnia. Ugyanis innen közelítheti meg ! az 1187 méteres Mafa-Golicát, az 1376 méterre kapaszkodó Lyufanskát, melynek hosszan elnyúló gerincéről egyfelől a vad Babinkovát, az ősfenyvessel koszorúzott Luksort, másfelől a gyephavasos Síplót közelítheti meg. De innen juthat föf a híres Rónahavasra, a környékbeliek szent Runa hegyére is, melyre hol lombdús erdőkön, hof süppedő füvü tisztásokon át kanyargós szerpentin-út vezet. Egyébként az erőteljes emelkedésre jellemző, hogy Turjaremefénél, a völgy talpában 180 méter a tengerszinti magasság, míg Turjaszögnél 300-, Rónafüred'néf 450-, a tőle 8 kilométernyire terülő Rónahavason már 1000—1400 métert mutat a magasságmérő s így a 15 kilométeres szakaszon az emelkedés 800—1200 méter. A Rónahavas az Ungi-Kárpátok legterjedelmesebb havasi rétsége. Területe kb. 12 km 2 ,amennyiben a havas északi szegélyén emielkedő Polonina-Runa (1482 m.) és déli szegélyét határoló Mencul (1295 m.) között 3-, a nyugati végében álló Vísoki-vrch (1413 mí.) s a keleti Runi-Píaj (1229 ITT.) között 4 kilométer a távolság.. Ez a »havas«, mint a kárpátalji havasok általában, nem hóval fedett feltérség, hanem füves rétség, itteni tájnyelven »polonina« melyen kora tavasztól—hószálltáig, a szarvasmarhák ezrei legelnek. Valami megkapó látvány, egy-egy magasabb pontról végigtekinteni a havason, melynek aranyzöldes pázsitján a messzeségből csupán apró, fehértarka, lassan mozgó, hullámzó pontoknak tűnik föl az ezernyi-ezer legelésző jószág. A környék legmagasabb emelkedése a Rónahavas, (1482 m.), másként Runa-Polonina, melyről feledhetetlen körkilátásban lehet része annak, kit természetszeretete fölhoz a magasba. Ugyanis észak felé a Beszkid-láncot-, a Lengyel-Kárpátok dbmbhátságba sülyedő vonulatát-, dél- és kelet felé a Szjnyák, Verchovina és Szolyvai-havasok kúpsorait-, nyugaton- délnyugaton pedig az ungi Propisni és SinatoriaPolyána sátorosán kopott, jellegzetes vulkánhegyeit látja ködölni a messzeségben. Előttünk, alattunk, völgyek, gerinclabirintusok, kúpok, hegyhullámok tömkelege. És végte'en erdőtenger. Innen a magasból és távolból nem is erdőnek, hanem egy hullámos felületet borító, apró bolyhu szőnyegnek látszik, melynek zöldésszürkés uralkodó színébe díszt, elevenséget visznek a világosabb nyír-, sötétebb fenyőfoltok, szürke felhőárnyékok, ragyogó napsütések, melyek aranyos tükrözéssel csíkozzák végig a szőnyegóriást. — 583 — 35
