Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Tájszépségek a Kárpátalján

És milyen pompázatos szépségű itt az éjszaka! A fényes csiífagszögekkel kivert égkupola, mely még mélyebbnek, szédületesen misztikusábbnak, lenyügözőbbnek tűnik fö', mint a síkon. Az az érzésünk, mintha közelebb lennénk a Végtelenhez. Mintha a számba ve hetet I en csiliagsereg fényesebben tündöklő, sziporkázó csodaablaka volna a Mindenséginek, melyen át meglophatjuk a Kozmosz örök titkát! Szivet megáüító érzés: figyelni a nagy óramüvet, mely téveszthetetlen pontossággal, mi kro mn y i időhiba nélkül, évmilliók hosszú sora óta mozgatja e csodavilágot, melyben mindegyik égitest egy-egy külön gépezet, külön pálya, külön világ, a legbonyolultabb gigászi mestermű, melyet felfogni, megérteni, lángelmék minden tudása, költők minden elgondolása kevés! Hát még a hajnal! Mikor a Verchovina felől megpistyan az égbolt... mikor keskeny, derengő fénycsíkka! válik el egymástól a föld és ég sötét sziluettje... miikor a hegykúpokon sátorozó felhők fölébrednek s habfehér, vörösarany paszomántos reggeli köntöseikben kúsznak a magasba és ott gyors egymásutánban öltenek narancs, karmazsinpiros, szürkésibblya színekben pompázó ruhát... jmikor a sötétkék hegycsipkék mögül felcsapnak az első fénykévék... mikor rózsaszínűvé válik az égbolt, tűzpirosán tündöklő korongjávaf kikel éjjeli ágyából a nap, lassan, méltóságosan meghágja a látóhatár vonalát és mintha valami csodágépezet emelné, fölkúszik a magasba, hogy aranyos sugárpalástot teregessen a tájra. És mennyivel más ez a hajnal, mint a síkon! Itt lelket vmegülő fenséges csend fogadja a hajnal érkezését. Nem pityegnek, ficseré!nek, gőgicsélnek az álmukból fölébredt madarak, nem zümmög a szárnyra kelt rovarok' hada, a szellő ébresztő lengésére a lombok nem rázzák ki szemeikből az éjjeli álmot, mert itt, ebben a magasságban nincs madár, nincs rovar, nincs fa, de annál több a virág, mely siet kinyitni harmatos pártáját, hogy melengettesse magát az éltető napsugárral. És derültebb, tükrözőb'b az ég

1 is, mélyebb, tisztább, megejtőb'b a távlat, metyben a mérföldes messzeségben sorakozó kúpok, gerincvonulatok olyan erőteljes színekkel rajzolódnak a horizontra, amilyet az alsóbb régiókban tapasztalni soha sem lehet. A havasi pásztor kürtszava mérföldes messzeségben ring át a hegyláncokon. A karámok körül megmozdul az élet. A jószág pillanatok alatt szétterül a harmattól ezüstösen csillogó mezőségen: ...új nap virradt a gyephavasra. Ha a Runa remiak kilátást nyújtó háromszögelési pontjától a havason át délnek tartunk, majd elhaladunk a Rúnán álló istállók s a vízvezeték kristályosan bugyogó forrása mellett és lekerülünk a gyephavas délnyugati szélén őrtálló Mencuf (1295 m.) alá> a Kárpátalja egyik legvadregényesebb részébe jutunk. A szó teljes értelmébjen őserdő vesz körül. A lomb' és tűlevelű faóriások ritkán láthatott példányai 4—5 méter kerületű roppant törzseikkel, toronybaszökő magasságukkal lepik meg az alattuk járót. Fényes nappal, koraalkonyi szürkület üli az erdőt. A !omb

: a roppant magasságban irigyen tartja vissza a rátűző sugarakat. A karvastag, liánszerü folyondárok, ágbogok, kidőlt 584 —