Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Tájszépségek a Kárpátalján
szilkét fordított ki a földből egy vihartól kicsavart bükk gyökérzete s a szilkében színesüvegű gyöngyfüzérek mellett, barbár costoboi érmek kerültek napfényre. Ezek engednek következtetni; arra, hogy a hegyet évezredek óta járja s talán lakja az ember. A vár meglevő falainak építési szerkezete a XIII. századra vall. És első okleveles nyoma is ebből az időből való. Ugyanis egy 1296ban kelt dónációs levél szerint, a már akkor is állott vár III. Érdrekirály, hű emberéé, az Aba nembeli Dávid fiáé, Omódé cornesé, ki 1311-ben, mint az ország egyik hatalmas zászlósura itt halt meg a vár falai között. A századok óta romokba roskadt vár udvarának egyjijk oromfalába a közelmúltban emléktáblát helyezett el a Magyar Turista Egyesület, melyen lapidáris rövidséggel ekként foglalta össze a vár töréntetét: ...»Alapításának ideje ismeretien. Valószínűleg a tatárjárás után épült és királyi vár volt. Róbert Károly 1312-ben Drugeth Jánosnak, Rudolf király 1580-ban Drugeth Györgynek adományozta. I. Rákóczy György erdélyi fejedelem 1644-ben elfoglalta és leromboltatta. A Drugeth-család fiágának kihaltával, 1684-ben, a vár és a hozzátartozó domínium, leányágon Bercsényi Miklósé lett. 1711 óta a kincstár tulajdona. Ezt az emléktáblát II. Rákóczi Ferenc hűséges vezérének, gróf Bercsényi Miklósnak emlékezetére, az elszakított Északkeleti Felvidék visszacsatolásának esztendejében, emelte a Magyar Turista Egyesület...« A vár bástyatornyából gyönyörű kilátás nyílik az Ung völgyére. A nyugat felé tekintő, a csaknem 1 ezer méterigf kapaszkodó AntalóciPolyána s a Sinatoria karélyosan húzódó pompás gerincét látja maga előtt, sőt azon túl, kibomlanak a Polonina-Runa és az Ungi határkárpátok messzeségbe mosódó kék hegycsipkéi is. A kelet felé néző előtt kitárul a Vihorlát pompás vulkáni koszorúja. A látóhatár peremén ott látja ülni az 1074 méter magasba nyúló Vihorlátot, az Ung völgye felé ereszkedő 1020 méteres Propicsnit, ennek érdekes sarkantyúit: az Inócot és Skálát, mely utóbbinak száz méteres trahit szakadéka, egyik látványossága a vidéknek. Az Ostazek és Temnik ágai közé mart szurdok 1 Ka p u szögi előtt tágulni kezd. Az Ungmeder átcsap a jobboldali hegyvonulat alá és odaszorítja a jobbparton kígyózó ország- és vasútat is. Ahol a Rónahavas rengetegében eredő Turja-p,atak az Ungba torkolik, már ismét két-két és fél kilométer széles a völgy. A vándor itt találja Perecsenyt és ennek végében a \7jdek legnagyobb gyári üzemét, a Bautlin-féle falepároló telepet, melynek' értékes terméke a hadiiparban nélkülözhetetlen aceton. Ude, harmatos, virágterhes rétek, keskeny szántócsíkok ülik a völgy fenekét. A magas póznákra rakott szónapetrenoéjk s az emelhető tetőszerkezetű szénagyűjtők sora jellegzetessé teszik a tájat. Itt-ott időfeketült apró falvacskák külső házlánca üldögél az egyre emelkedő út mentén. A tu laj don képen i házcsoportok ugyanis beljebb, terülnek, úgy hogy az országúton haado, vagy a vasúton utazó ember csak a sűrűbb facsoportokból ós az orosz templomokra emlékeztető toronysüvegekből sejti, merre terül a falu. _ 577 _
