Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

csillaga és Kurtyák Iván néma sírja fölött, a szomorú huszti terne- i tőben kigyulladt egy másik csillag. A szűzmáriás érmek helyeit magasba lendült a lobogó és »Ukrajna királynője, szabadíts fel minket!« felirat helyett »Patrona Hungáriáé, libera nos!« van hímezve rája. Megindultak újra a nagy fejedelem liberíinusai, Bercsényi talpasai, Esze Tamás mezitlábasai, feltámadt újra az a Kelecsényi »prosztak«, aki egymaga hat muszkát fogott el; az a timsori asszony, aki az orosz csapatokat a magyar katonák háta helyett elébe vezette. Feltámadtak a i Zajdák, a Soplyákok és a Kurtyákok, akiknek hősi tetteiről húsz esztendeje szálltak kunylióról-kunyhóra a csodás legendák az Erdős-Kárpátok megsanyargatott hegyein-völgyein és megkezdődött a rutének legújabb szabadságharca. Megkezdődött a véres szabadságharc a Moraván túlról jött »felszabadítók« ellen. A prágai zsupánok, a brünni zsebrákok, a Pilsenben kovácsolt csendőrszuronyok és a Fehér-Kárpátok túlsó oldaláról ideszabadult adóvégrehajtók ellen. Megkezdődött a felszabadító küzdelem a Kolowrat-palotából Ungvárra küldött Brejchák, Zsatkovicsok, Moysok, Rozsypalok és Ehrenfeldek ellen. Megkezdődött az önvédelmi harc a prágai szokolon megvett Volosin ok, Hadzsegák, Beszkidek, Zidovszkyk ellen és megkezdődött a megmentő háború a galíciai lejtőkről bevándorolt kiskirályok ellen, akik kövérre hiztak, mint gilisztaféreg, a rutén nép egyre fogyó, romló, pusztuló testében. Szörnyű lesz ez a harc, ami most indul, vérrel és lánggal borítja be Verhovinát, de fölötte tündöklik a szabadság csillaga és benne dübörög a kuruc harcoknak minden heroizmusa. Ez a tudósítás nem hangulatos, hatástkereső kiszínezése a kárpátaljai állapotoknak, hanem a legtárgyilagosabb valóság. Igazolják ezt az októberi napokban egymásra torlódó és immár hadijelentés számba menő hírek: ...Kárpátalja lakossága a statárium és hadiállapot ellenére, nyírtán fordul szembe a cseh katonasággal és csendőrséggel. ...A templomokat lezárták, nehogy odamenekülhessen az üldözött nép. Az emberek a templomok előtti téren gyülekeznek és letérdelve imádkoznak szabadulásukért. Es a cseh szoldateszkla nem ismer kíméletet, mert nem egy helyen páncélkocsikkár rohan a térdelő tömeg közé... ...A börtönök nemre és korra való tekintet nélkül megtelnek a »lázadókkal.« ...Ungvár, Munkács, Beregszász környékén éjszakánként szakadatlanul ropog a gépfegyver. A rémület megüli a lelkeket és százával kényszeríti elhagyni az otthont. A menekülők tömegesen lépik' át a magyar határt, hogy immár tűrhetetlen zaklatottságukbán enyhet, védelmet találjanak... ...A cseh-ukrán bandák pusztítják, ölik a ruténeket, kik ennek ellenére is kitartóan tüntetnek a Magyarországhoz való visszatérés mellett. Gyűlöletük nem ismer határt. Reguláris csapatok a beregszászi úton gépfegyver-tűz alá veszik "Bródy kormányelnök gépko— 546 — 35