Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja

őket, mert a környezetből nem tornyosulnak ki olyan feltűnően, mint azt a Tátrában, vagy a mészhegyek vidékén észlelhetjük, éppen ezért a természetjáró előtt nem is tűnnek föl annyira, mint az előbb említett vidékek olykor szédítő mélységekből feltornyosuló ormai. A vidék eme jellege egyrészt a hegységet felépítő homokkő természetében rejlik, másfelől abban, hogy a glaciális kor hatalmas glecserei csak a legmagasabb övezetben faragták le a hegyhátakat s tették olyanná, hogy csipkézett sziklaformációk, tarajok, magasra tornyosuló csúcsok helyett csak szélesen, lomhán húzódó, egymásból alig kiemelkedő, hullámszerűen ismétlődő hátakat lát az ember. Ám a hegység eme jellege mellett sem

1 egyhangú a vidék. Vonzóvá,, széppé, olykor vadregényessé teszi azt az erdŐíc beláthatatlan vonulata, melyek szőnyegszerűen terülő leplét elég sűrűn szakgatják m|eg a kőzetbe mélyen bevágódbtt ékvölgyek s az azokban nagy zajjal rohanó, festői vízeséseket formáló csermelyek-patakok tömegei. A homokkő-zónát egy hosszú, keskeny völgyrendszer váfasztja ketté. Ebbe vágódtak be az ungi, beregi, máramarosi vizek felső folyásai. Például az Ungé, Latorcáé, Nagyágé, Tiszáé. A völgyek lejtői érdekesen összeszabdaltak. Ennek magyarázata, hogy a homokkőrétegek ellenálfóképessége különböző aszerint, amint több vagy kevesebb kvarcit-kavics van tömegébe beágyazva és ennek megfeieíőleg kopásuk is különböző. A hosszú völgytől dél-délkeletre, egy sajátságos hegylánc következik. Olyan az egész, mintha felső részeiket lemetszették vofna. Laposak. Fensíkszerűek. A lánc egyes tagjait mély, meredekfalú völ— 531 — 35