Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A három északkeleti város
ellenére, hívének, Ecsedi Báthory Istvánnak ajándékozta. A vár kapufalazatán valószínűleg ennek idejéből maradtak fenn azok a kőtáblák, melyek egyikén a következő jszöveg olvasható: ...»Ars Natura. Deus. non his-tormente verebor, — Aenea si fa veant astra perennis ero...« aminek 1 értelmié: Nem» a tudástól, az erőtől és Istentől, csak árulástól félek... Ha az ércfényű csillagok' kedvez ne k, örpkké vaI ó lesze k !... « A munkácsi vár XVI—XVII. századbeli történetét joggal nevezhetjük a hadiszerencse játékszerének, mert alig telepedett meg benne az egyik birtokos, már is követte a (másik 1. Hol a kapzsi Petrovics Péteré, János királyé, Izabella királynéé, hol I. Ferdinándé. Aztán a Mágócsyak, Esterházyak zálogbirtoka. De ugyanilyen címen bírta Bethlen Gábor és neje Brandenburg i Katalin is, kik II. Ferdinándtól báromszázezer magyar forintért vették zálogba. Bethlen nagy összegeket fordított a vár erősítéséne. Francia mérnökökkel ő építtette a várhegyet körülvevő erődítéseket, a felső várban pedig megerősíttette az összes falakat; új bástyaíornyokat emeltetett s rendbehozatta a palotát is, mely'fejedéimi berendezésével valóban megérdemelte ezt a nevet. Munkácsnak eleddig meglehetősen nyugodt volt az élete. Komoly ellenség nem ostromolta. De nem így II. Rákóczy György életében, mikor a vidéket a lengyel Lubomirszky pusztította, ki a várat is ostrom alá vette, de eredménytelenül. A XVII. század végén I. Rákóczy Ferenc birtoka. Ebben az időben hosszabb ideig lakott Munkácson az anyósával, Báthory Zsófiával békességben élni nem tudó Zrinyi Ilona, ki férje és anyósa halála után végleg Munkácsra költözött. 1682 jún. 15.-én itt esjküdötb hűséget Thököly Imrének', az ak'kor már neves szabadsághősnek, kinek mikor később elhalványult a szerencsecsillaga, a hőslelkű asszony az osztrák túlerővel szemben Munkácsot három évig olyan vitézül védelmezte, hogy megtört azon annak minden támadása. Ám ha fegyver nem tudta eldönteni Munkács sorsát, eldöntötte az árulás. Az áruló pedig senki más, mint Thököly hűnek hitt kancellárja: Absolon Lilienberg Dániel, ki jó pénzért osztrák kézre juttatta a várat. 1688 jan. 17.-én dördültek utoljára a kurucágyúk a munkácsi várfokon s a következő napon büszkén, méltóságteljesen, már ott állott a Nagyasszony a várba nyomuló cserepárok előtt, megszégyenítvén a hitvány Caraffát, ki csak árulás útján tudta elérni célját. Itt és ekkor szerepel történelmünkben [először a kis II. Rákóczi Ferenc, hogy évek múlva lángbetűkkeÍ írja nevét a nemzet könyvébe. A kuruc4ábanc háborúk egyik érdékes epizódja Munkácsnak' Rákóczi kurucai által történt bevétele, melyet az osztrák hasztalan igyekezett visszafoglalni s ezzel megtörni a nimbu st, mely kijár a szabadsághősöknek, míg fegyvereikét a győzelem babérja koszorúzza. Munkácsot jeles kapitányai: Vay Ádám, majd Sennyei István kuruc tábornokok a háború végéig megtartották s csak a szatmári katasztrófa után adták át, mikor a hajdan híres kurucsereg már végkép fölbomlott. Munkács egyébként is nagy szerepet játszott a kuruckorszak törétnetében. Itt adta íki II. Rákóczi Ferenc »Recrudescunt incliiae Hungáriáé gentis vu Inéra« kezdetű híres szózatát a magyarsághoz, majd itt szervezte meg azokat a műhelyeket, (ipartelepeket, me— 514 — 33
