Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A három északkeleti város
az ott állomásozó autóbuszra ós apró falvacskák során át vitessük magunkat a Latorca-völgy torkában elhelyezkedett Munkács feléA pompás út a Szinatoria-Polyáina síkságba törpülő szélén, csaknem nyílegyenes irányban vezet délkeletnek. Ez a nyílegyenes vonat a Gluboka fölött emelkedő 301 méter magas vulkáni szigethegynél keletre törik, áthalad' Szerednyén, itt délre hajlik és Dubrovkánál átívelve a Sztára-patak vizét, Beregmegyébe csap át. Autóbuszunk itt már sík jellegű vidéken rohan. Csak balról tünedeznek föl a Szinyák elcsenevész^edett dombvonulatai és azok mögött a Lisa és Klicsera vulkáni, kúpjai. A dávidházi megállónál új kép bomlik. Szemünkbe tűnnek a Latorca-vöfgy szélén álló Munkács tornyai és ezeken túl a síkság fölött őrködő vár, melynek története soha nem halványuló fénnyeľ ragyog nemzeti históriánk lapjain, Munkács a "honfoglaláskor!- legendáknak éppen olyan nemes veretű helye, mint Ungvár. A föntebb már idézett hétszázéves krónikában idevonatkozólag a következőket olvashatjuk: ... »Akkor a hét fejedelmi személyek... a Havas-erdőn átkelve, az ungi részekre szál Iának' s miután oda érkezének, azon í helyet/, melyet elsőben elfoglaltak, Munkás-nak nevezték, mivelhogy igen nagy munkával jutottak a földre, melyet magoknak óhajtottak vala. Akkor ott, fáradságaik kipihenése végett, negyven napig maradá-nak s a földet kimondhatatlanul megszerették...« Adorján püspök idézett' krónikájában nem szól a munkácsi várról. Ebben az időben tehát még nem állott. Valószínű, hogy csak IV. Béla idejében épült és kezdetben királyi végvár. Efső okleveles nyomára 1290-ben találunk, mikor III. Endre a munkácsi uradalmat az Aba-nemzefségbéli Amadé nádornak adományozta/Minthogy "Amadé 1311-ben, a pártküzdelmek közepette meghalt, Róbert Károly", a hozzá hűtlen Amadé fiakat birtokaiktól megfosztotta. Ámde ez nem; ment könnyen, mert egyelőre Csák Máté tettje rá a kezét. A helyzet csak a irozgonyi csata után, Csák Máté hadainak megtörésével változott meg, mikor Munkács kiráľyi birtokká Tett. 1396-ban Zsigmond király, a "hazájából" menekülni kényszerült Koriatovics Tódor podóliai fejedelemnek adományozta Munkácsot, nemkülönben a "hozzátartozó csaknem 300 falut és azalatt az idő alatt, míg a nagykiterjedésű dominiumot bírta, nyolcezer rutén családot telepített le a vidéken. A közeli csernekhegyi bazilita-rendi kolostor alapításával ekkor lett a munkácsi görög katolikus püspökség alapja megvetve. Koriatovics 1414-ben elhalván, Zsigmond a távol keleti Munkácsot, Becse, Kölpény, Regéc, Szalánkemen, Tálya, és Világos várakkal egyetemben, Brankovics György szerb déspotának adományozta. Brankovics után Hunyadi Jánost nevezi urának a hatalmas várbirtok. Ezután félszázadig (1445—1493.) a Hunyadi-család tagjaié, nevezetesen Szilágyi Erzsébeté, Mátyás királyé és Korvin Jánosé, kinek rövid életű birtoklását az Ernuszt-, Geréb- és Drágffy-családbk váltották föl. Munkács kiválóbb szerepe a mohácsi vész után kezdődik 1 Mint Északkeleti Magyarország kulcsát, az ellenkirályok és Erdély fejedelmei egyaránt igyekeztek megszerezni. A viaskodók közül elsőnek János király kerítette hatalmába, ki aztán az országgyűlés határozata — 513 — 33
