Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
A -mélyből a sziklákat hengergető, fákat tördelő Tarpatak' zúgása hallatszik'. Leereszkedünk a völgybe. A tomboló víz partjáira, hogy lelkünkbe zárjuk a csodaszép képet, melynek gyarló utánzatáé az Alpesekről festett képekben láttuk'. Meglepő itt a növényi élet gazdag rága Itt a vöröstojbozú lucok, piramisban terpeszkedő cirbolyiá'c, amott ritka levelű, rozmarínfenyők, elsatnyult tiszafák hajladoznak. Az egyik hamvaskék. A másik acél zöld. Sárigálbá, vörösbe árnyaló a harmadik. Mint a katonák, sorjában állanak a rohanó víz partján. Föléje hajlanak. Gaíyaikat beíebelemártják a jéghideg habokba, melyek zúgva, bömbölve viaskocíhak a meder fenekét ellepő háznagyságú kövekkel és fehér tajtékot túrva rohannak tova. A K isTa r patak völgyéből a tetők felé vágyunk. Mintha az, Alpesek csodaszép övjét járnék: a g y a ! og f e n y ő k ke f, csenevész cirbolyákkal, süppedő mohával, kanárizöld lege'őfoltokkal, kőszigetekkel és törmelékmezőkkel gazdag tájakat. A levegő csipős. A völgyet végigsöprő szél a közeli hómezők hidegét csapjr arcunkb? és figyelmeztet, hogy elhagytuk' a középhegység- zónáját. A látóhatár lassankint ki széle sül. A görgő kőszigetek nagyobbakká, -a patak csacsogóbbá, a mohszőnyeg vastagabbá s a gyalogfenyő vörösbugás szövevénye sűrűbbé válik. Lilába árnyaló sziklaóriások nyoimákodinák a magasba és elzárni látszanak a fölfelé törtető útját. A völgy az O t tó v p, I ig y e. A kövek közt sikló víz a Tarpataki. A nyugvó nap sárgás-vöröses ragyogványáiban fürdői sziklaóriás ai Klözéporom 2500 'méteres fala. Mögötte a M a rkazit-csú cs piroslik, melynek katlanában az Ottó lépcsőzetesen elhelyezkedő tengerszemeit találjuk. Közvetlenül a tavak előtt, hatalmas tófaí mered ia fölfelé törtető elé. A tetőre lépcsőzetes út veszet. Jobbról-baíróí több száz méter magas törmeléklejtő. A kisebb-nagyobb, olykor ezermázsás súlyú sziklatömbök szédületes tömege, melyek egy fe loi a Közé porom, másfelől a Lomnici-g erinc, meredek faláról szakadoztak le, jórészben még a glecservilág idején s ma, mint a magashegy;vidéki törmeléklejtők típusosán nagyszerű példányai, hatalmas méreteikkel ejtik 'bámulatba a vándort. A tófafet mászó, útjában apró hófoltokon halad keresztül. Előtte még magas a fai, de nem ezt nézi, hanem a fafrój szélesen, fátyolosan, dübörgő zajjal lezuhanó vizet, melyre ha rásüt a nap, a sziklákon megtörő vízcseppek szerte porlódó parányai, pompás kettőshármas szivárvány h i d'at építenek az esés fölé. A vízeséstől 'nem messze, feltűnnek a tó katlanának csipkés hegyfalai és ezek előterében a T é r y - m en e d ! é k ház terméskőből épült várszerű, lapostetejű épülete. Ez egyike a Tátravidék legnagyobb forgalmú menedékházaiinak. A menedékház közvetlen közelében sziklás és gyeppásztás fennsík. Közepén, 2017 méter magasságban az Ottó legalsó, de egyben legterjedfelmesébb tagjának zöldesen zománcosodó tükrében inézdélik magukat a környező szikraormok, míg a többi tó, közvetlen e fölött, 5—9 méternyi színtkülönbséggel helyezkedik el. Környékük sziklavi'ág. Széttöredezett óriásai a J ég völgyi és L o m n i c i - c sú eso k a t összekötő hajdani gránitfalak, me— 501 — 30
