Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

lyet már nem tudott magával szállítani a jégár és itt maradt csodálatára az évmilliók utáni nemzedéknek. A tavak körül hitvány, tengődő növényzet. Törpék, zsugorodottak, mintha örökké fáznának s nem tudna lelket önteni beléjük a napsugár, mely itt már inkább csak fényes (tündöklő, mint meleget adó. Az időtől gömbölyűre esztergált sziklák között, a pásztásan ncvő pázsitfűből, a varjuháj mirigyes szőrű, göm'bíeveíes sárga virágai s a törpe kankalin elsatnyult a'akjai szerénykednek. A madárhúr, mintha védekezni akarna a hideg ellen, ezüstösen fénylő leveleire finom molyhos kabátocskát öltött. A kőtömbökön és sziklafa'akon, fehér, vagy sárgavirágú, húsoslevelű kőtörőkék ülnek. Cérnaszerű, a sziklák repedéseibe furakodó gyökéreikk)el, évezredek óta vájják, repesztik, porlasztják a kemjény gránitot, mely 'végre is megadja magát, darabokra pattan és lassan-lassan darává őrlődve, a hólé árjától sodorva, kerül a v ölgybe. Az Ottó katlanából jobbra csavarodik az ösvény. Az erre járók csaknem minden esetben találkoznak 5—6 főből álló zergenyájja!, mely la legkisebb neszre riadtan menjeküf tova, futása közben hihetetlen ügyességgel és gyorsasággal! kúszva föl a sziklák olykor tenyérnyi iszéles párkányain és mintha szárnyuk volna, repülnek át a maredelyek fölött. Élvezet nézni, amint a görgőköves oldalakon csoportokba verődve, az őrbak messzehangzó szavára, meg-megállnak, de ha hómezőhöz érnek, legyezőalakban futnak széjjeí és egymástól bizonyos távolságban, megállás né

rküf száguldanak át a havon, ösztönösen nehezítvén ezzel a rájuk leselkedő 'vadász esélyeit. i. Középorom. 2. Sárgafal. 3. Középorom-csorba. 4. Sárga-torony. 5. Sárgapad. 6. Dőri- csúcs. 7. Petrik csúcs. 8. Majunka-torony. 9. Vöröstoronvhágó. 10. Vöröstorony. 11. Píinn-kilátó. 12. Kisnyereg. 13- Markazit-torony. 14. Jégvölgyi-csúcs. 15. Jégvölgyi-csorba. Ebben a magasságban az előrenyomulás egyre veszélyesebbé válik. Az első nehézség a legfelső tótól mintegy félórányira levő Próbánál kezdődik, melynek meredek' szik la hasadékán át kézzjel, lábbal, térdeink megfeszítésével kell magunkat átdolgoznunk. A Próbától negyedórányira, a K áp o l ná h o z, majd szűk párkánybkon, újabb háromnegyedóra múlva a 2200 méter magasan fekvő Lomnici — 502 — 30