Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
lépdeltek át a hólepte ormokon. Két lépéssel lenn voltak a Poprád síkján. Hét lépéssel az Alföld rónaságán. Húsz lépéssel a tenger partján, melyet földalatti csatornák kötöttek össze itató kütjaikkalj a mai tó vizével. Évezredek során a fenyőnyövő, mérföldjáró óriások eltűntek. Az, egetverő kővár falai összeomlottak. Az egykori havasok jégmezőin, glecsermorénáin erdők támadtak. Beszakadt a földalatti csatorna. Bedugult a tengerszem kútja, melynek vize azóta dagad egyre-egyre s ma már húsz hektárnyi területen tölti ki a völgyet. A tó északi partján egy vég'moréna sok ezeréves kőtömege jelzi, hogy valamikor a Ten g er szemcsúcs felől lehúzódó glecser útja itt vezetett el. A morénán épült a híres Stasic nevű menedékház, melyben mi is meghúzódunk egy éjszakára. Másnap, kora hajnalban, a B i a I k a egyre szélesedő völgyében folytatjuk utunkat. Mintha a csúcsok sivárságáért kárpótolni akarná magát a természet, a fenyővegetációnak csodásan dús és ritkaszép példányait állítja elénk. A levegő hűvös, üde, ozónnal telt. A Bialka völgyéből a Poduplaszki-patak völgyébe kanyarodunk. Hosszú, fáradságos út következik', órákig tartó kapaszkodás után, a Fagyoitt-tó sziklafalai mellett haladunk el- Majd a Lengyelnyereg tekervényes útjára lépünk. Ami a jobbról-balról szembeszökő csúcsok szépsége gyakran megállásra késztet. Egyik oldalon a Kis-Viszoka, másikon a Fe lkai-csúcs bámul a hágón átkelő, vándorra. Majd a Bib i res 2500 méteres orma tűnik szemünkbe, amint foszlányokba tépi a belé akadó felhőket és hatalmas gránitfal alakjában követi a nyerget, mintha védeni akarná az északkelet felől tomboló szélvihartól. Megbámuljuk a törmelékmezőt. Az egykori morénák' messze kígyózó vonalát és midőn elgondolkozunk, milyen hatalmas erők működtek itt egykor, melyek a gránitfalak tömegét így elaprózták, távcsőbe néző szemünk egy félelmetes arányú csúcson akad meg. A Felvidék leghatalmasabb emelkedése a 2663 méter magas Geríachfaíví* másként Ferenc József-csúcs áll előttünk. Sziklapárkányokon és keskeny kőbordákon, a meredélyekhez erősített vasláncok és kampók teszik rajta lehetővé az előrenyomulást. Órákig tart a kúszás. A visszatekintő irtózatos mélységeket lát maga alatt. A csúcsól szédületes, képzeletet meghaladó a kilátás. Mintha az égből tekintenénk a földre. Lábunk alatt sorakozik a Tátra egyenkint is hatalmas csúcstömege. Tornyok, csipkék, tűszerű csúcsok, széles hátak, keskeny gerincek, kitágult völgyek, szűk szurdokok 1, híómez'ők, csupasz, rideg sziklák, hamvas, zöid bársonnyal borítottnak látszó hegyoldalak, síkok, végtelenbe tűnői távlattok, a Kr ivántói kezdve szédítő arányú kanyarban terülnek a S írató ig. Mintha valamely elképzelhetetlen erőhatalom előtt alázatosan meggörnyedtek és íetörpüitek volna, úgy áHdo-< gálnak alázatosan a királyi csúcs alatt: a Sátán, Bástya-, Ten>g e r s z e rri -, B a t i z f a I v i -, F e I k a i -, B i b i rc s -, S z a I ó k i-, a Rovinkai és Tarpataki horpadáson túl a Jég völgyi-, Lomnici-, Vöröst ó- és Bolond 1 G e r ő c s ú c so k. Délnyugatra, délre, az Alacsony-Tátra előkelőségei a P r a s i v a, Gyömbér, V a p e n i c a, K i — 499 — 30
