Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Szepesség.Késmérktól Dukláig
hogy a nevét viselő sírkövön, mía késői ivadéka tapos egy nyomorult jobbágynak, Kapin túl, a sínpárok hatalmas ívben szegik a völgyet. Az omladék a vissza-visszatekintő utasnak más-ímásoIdáiról még sokáig mutogatja magát, mígnem eltűnik egy előrenyomakodö hegyfarok mögött. r • Keskeny rozstáblák, fehérvirágú krumpliföldek, lila, rózsaszín, vérpiros pártájú mákszőnyegek, kénsárga repcecsíkok, haragoszöld rétek, piciny, vedlettfalu falvak, gágogó libacsoportok, delelőre húzódó gulyák maradnak el méllettünk. A lilapárás Cservena-obru és a Zsobracki-vrch kúpjai mind •közelebbről-közelebbről integetnek. A vonat fáradtan liheg. Éles füttyszó riaszt föl merengésünkből. A vonat megáll. A vezető rekedt, vontatott hangon kiáltozza tízszer is egymásután : végállomás, B á r t f a. A D alakú város a XII. században, a hajdani cisztercita apátság helyéin épült. 1241-ben a tatárok dúlták föl. Csaknem 1 egy századig hevert romjaiban, miikor Róbert Károly 1324-ben a romhelység terű' letét Lőrinc mesternek adományozta, ki pár év alatt német telepesek segítségével újra építtette. Virágzását Nagy Lajos korában érte el. Ekkor már fallal kerített város, mely Lajostól 1376-ban-, Zsigmondtól 1406-, 1412-, 1430-ban-, I. Ferdinándtól 1549-ben-, Rudolftól 1599 ben nyerte értékes kiváltságait. E kiváltságok birtokában rohamos fejlődésnek indult. Főleg Lengyelország felé irányuló kereskedelme, az anyagi jólét magas fokára emelte. E gazdagsága tette lehetővé, hogy a várost már a XIII—XV. századokban maradandó értékű műemlékekkel lássa el. (I. az Építészet, művészet c. fejezetet) Legnagyobb fényét a XVI. században érte el s ugyanebben az időben alapította Stockei Lénárd, a hírneves hitújító, az ág. ev. gimnáziumot, mely döntő mértékben járult a környék kultúrájának emeléséhez. A protestantizmus érdekeit szolgáló nyomdáját 1578-ban Gutgesell Dávid létesítette s ez a nyomda, mint egy korábbi fejezetünk adataiból látjuk, századokig tartó működése alatt, az egyházi és világi tudományos művek egész sorával gazdagította irodalmunkat. A város közvetlen közelében, remek fenyveserdő közepén fekszik a kontinensi viszonylatban is híres Bártfa fürdő, (I. Gyógyfürdők c. fejezetünket) mely fö'ött ha fölkapaszkodunk az északi záróhegyek magaslatára, egy csodápanoráma nagyszerűségében gyönyörködhetünk. Kilométerekre terjed a távlat. A szemhatáron a galíciai Besz'kidl lánca kéklik. A középtérben gyéren termő gabona és burgonyacsíkok 1 terülnek. Errébb egy parányi falvacska tornya fehérlik. A kezdődő mély völgy fölött ősi vár. A völgyben rohanó, kelepelő malmot hajtó, patak. A vár Zboró, Másként Makovica, a Rákóczyak híres sasfészke, A fehér torony a Rákóczy-kastély tornya. A körülötte levő lomberdőt a történelmileg híres száz hárs: a centum tiliis. Lemegyünk a völgybe. Mellettünk a Kamenec-patak fehérhabos fodrai játszanak a mohos kövekkel. Z boróba igyekszünk. Elhaladunk — 466 — 30
