Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

morúari bongó hangjai eszünkbe juttatják, hogy szent helyen, a vértanúk földjén járunk. Egyik stációján a magyar golgotának. Története mondával kezdődik. Keletkezését II. Béla királlyal hozzák kapcsolatba, ki valaha a város hefyén terült rengetegben bolyongva, a később létesített várost az erdőben termett nagymennyiségű eperről nevezte el. Természeteden ez csak mese. A várost II. Géza idejében német jövevények alapították. Ök vágták ki a rengeteg erdőt. Ök tették művelhetővé a földét. Kunyhót kunyhó mellé ők építettek, majd századok multán kőfallal kerítve, anjouházbeli királyaink támogatásával ők emelték virágzásra, míg végre közvetlenül a mohácsi vész előtt, 1514-ben II. Ulászló király városi rangra emelte. Az ellenkirályok háborúskodása idején sokat szenvedett. Falait sikerrel ostromolta Bocskay is, ki azonban csakhamar elhagyta, mikor újra Rudolf zsoldosainak kezébe került. Annak a hosszantartó küzdelemnek, mely egyfelől a hazánkszabadságát és a útjavítás vívmányait 'veszélyeztető II. Ferdinánd' és a szabadság védő Bethlen Gábor, majd ennek halála után I. Rákóczy György között folyt, egyik nevezetes epizódja Eperjesen folyt le. Ugyanis 1633-ban az időleqesen itt töltött béke vetett véget a háborúskodásnak, mikoris II. Ferdinánd megerősítette a bécsi, nikolszburgi, pozsonyi és kassai békekötésekben biztosított megállapodások pontjait; Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin özvegye hitbérét biztosította; I. Rákóczy Györgynek pedig a munkácsi várat azzal a kikötéssel engedte át, hogy az továbbra is Magyarországhoz és ne Erdélyhez tartozzék. Mintegy félszázaddal később, .nagy szerencsétlenség zúdult a városra. Ugyanis közvetlenül Buda visszafoglalása után. a nápolyi származású Caraffa Antal császári tábornok, fölhasználva a török és Thököly fölött aratott diadalt, a következő javaslatot terjesztete I. Lipót elé: »Most nyílik alkalom örök időkre kiirtani Magyarországbóf a pártoskodást. A hadiszerencse jefeníeg kedvez Felségednek s a büntetés nemcsak igazságosnak fog' íatszani, hanem heíyeseftetni is fog fennhangon. A bírságok és efkobzások gyarapítani fogják a kincstárakát. De f é fre n ds z a bá Ty n a k semmi haszna. Szükség, hogy az inkvizíció az ország több pontján egyszerre, minél keményebben indufjon meg...« Minthogy ugyanebben a levelében Caraffa azt hangsúlyozta, .hogy a Habsburgok trónját megdönteni s az uralkodót megölni* szándékozó felvidéki összeesküvésnek egyik főfészke Eperjes, Lipót király sietett megadni az engedélyt, hogy Eperjesen rendkívüli törvényszéket állíthasson föl. A megalakult bíróság elnöke maga Caraffa lett, tagja pedig 4 császári katonán kívüf 8 magyar nemes. De a bírósági öszszeállítás merő csalás voft, mert minden Caraffa akarata szerint történt. A bíróság tagjainak ugyanis szavazataikat az elnök fülébe kellett súgni s így lehetetlen volt megállapítani a szavazások igazi eredményét. Az úgynevezett »bíróság« 1687 febr. 16.-án kezdte meg működését s ami ezután történt, az a hírhedt spanyol és olasz inkvizíciók rettenetességek is megcsúfoló gazság volt. A perek koholt levelek alapján indultak meg. Az elfogott, kivétel nélkül jómódú polgárokat - 461 - i