Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

nyomban a legkegyetlenebb torturázás alá vették. Állancfó fővádlóként egy elvetemült magyar nemes, Szenti ványi Lászió és a becstelenségben páratlan Tábori örzse szerepeltek. A perbefogottak az emberfeletti kínzások hatása alatt kénytelenek voltak' »bevallani« mindazokat a »bűnöket«, melyeket az előre elkészített vallqmási jegyzőkönyvekben eléjük tártak s így könnyű volt őket halálra ítélni. A »bűnösök teljes beismerése alapján«, március 5.-én végezték ki az első áldozatokat: Zimmermann Zsigmondot, Baranyai Ferenc városi tanácsnokot és Rauscher Gáspár kereskedőt. Mindhárman ,a város és az ottani evangeiikus egyház legtekintélyesebb tagjai. Békés, senkinek nem vétő, sohasem

1 politizáló, db dúsgazdag polgárok éf kellett-e ez utóbbinál" nagyobb bűn a kincsszomjas Caraffa szemében? ' Maga a kivégzés még az akkori kor kegyetlenségeit is fölülmúlta. A kínpadon agyongyötört, széttépett, összeégetett testű áldozatokat kordén vitték az emberek sokaságától ellepett vesztőhelyre. OU egy cserepár hadnagy fölolvasta a »bűnösök szörnyű önvallomását«, (majd átadta őket Cházár mesternek, a hóhérnak, ki elqször jobbkezeiket vágta le, majd fejüket vette, testeiket az izgalomtól és félelemtől remegő tömeg előtt fölnégyelte s a véres húscafatokat horogra akasztva hurcoltatta végig

1 a városon a külső vesztőhelyre, hol mindeneket elrettentő intő például, horgas fákra akasztották azokat és gondjuk volt rá, hogy kiéheztetett ebeket engedjenek a fölfüggesztett hullarészek alá, .melyek aztán mohó faíánksággaf ugráltak' a vértőf-sártóf aíaktaíán tömeggé vált testdarabokra. Március 22.-én Kecer Gábor, Sárosí Márton, Fíeischhacker Gáspár eperjesi bíró s két ismeretlen inevű városi tanácsos, május 9.-én Samovits János, Palásthy Gábor, Kovács György hasonlóképen végeztettek ki. Feldmayer Simon, a város volt parancsnoka a börtönben öngyilkos lett; Féja György kassai bíró a kínpadon halt meg. Többen) megőrültek. Mások, hogy elkerüljék a rettenetes torturázást, eíőre »'minden bűnüket bevallották« s ezzel abban az »emberséges kegyelemben« részesültek, hogy jobbkarjuk levágása után »egyszerűen« lefejeztettek. Caraffa őrjöngése nem akart szűnni. A kiontott vér a bíráknak nevezett bestiákat valósággal megvadította. Thököly hajdani hívei s a gazdag evangeiikus polgárok után most már Caraffa személyes ellenfeleire s a város nagyvagyonú katolikusaira is sor került. Ekkor, de csakis ekkor, megmozdult a vármegye, sőt maga a protestáns gyűrlölő Esterházy Pál nádor is ós ismételt panaszukra Lipót beszüntette a vértörvényszék működlését, Caraffa azonban szigorú megtorlás helyett a legnagyobb kitüntetésben részesült, amennyiben tábornaggyá, Felsőmagyarország várainak parancsnokává és az aranygyapjas rend

1 vitézévé lett. Utolsó éveit megérdemelt lelkikínok között, áldozatainak véres szellemétől üldözve, mint tébolyodott élte le. 1693-ban, a magyar nép utálatától kísérve pusztult el Bécsben. Eperjes további történetébe még csak a II. Rákóczi Ferenc alatti kuruc-labanc mozgalmak hoztak elevenséget. A nemzeti küzdelmek 'multával II. József ismert türelmi rendeletével megszűntek a vallásüldözések napjai is, úgy, hogy a lelkinyomás alól felszabadult város teljes erejével az anyagi és szellemi kultúra terére lépett. Hatalmas - 462 - i