Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

az időt, Hogy Pozsony felett se legyen többé idegen az úr;.., hogy a Tátra égig tornyosuló óriásai ismét ö ssze öle' kez h e sse ne '< a kalászt termő; áldott rónaságigaí; hogy ne legyen többé idegien kézen kincses Kolozsvár, a Székelyföld s a dúsan termő Bánát;... hogy a Felvidéken nie legyen többé szenvedő, rab, koldus magyar, hanem egy erős, hatalmas, boldog nép, melynek minden fia, minden fjeánya, versenyezzen egymással a hazaszeretetben... Zúgó, tomboló, szűnni nem akaró éljenzés a Válasz. A megafónokon át fokozott erővel dübörög, harsog a tömeg követelése : »mindent,... mindent vissza!... mikor az idegen területen maradt felviidékt magyarság izzólelkü vezére, Esterházy János grof fesz fogadalmat, hogy a bátorokon túli magyarság' hű marad a hazához mindenha s míg ők soha nem szűnnek meg védeni a magyar érdekeket, egyben kézét kívánnak nyújtani szlovák testvéreiknek, hogy vie lük' együtt dolgozzanak a szebb, jo'bb, boldbgábh jövőért!... Az üdvözlésekre Horthy Mik'íós kormányzó a következő beszéddel válaszolt: _ - i ...Hálát adók az isteni Gondviselésnek azért, hogy Kassa ; városának dicső történelmi emlékekkel megszentelt falai közé a magyar Felvidék nemzeti kultúrájának ősi földjére léphettem. Ami még néhány hónapja csak távoli remény, hetekkel ; ezelőtt csupán aggódó bizakodás volt, az a közelmúlt napokban bizonyosság és ma végre élő valóság lett. r Ezért, hogy ez megtörténhetett, különös hálát érzünk a baráti nagyhatalmak és azok vezető áliarifé r fia i iránt. vVállalták a döntőbíró szerepét és ezá'taf néhány óra alatt ren-/ felezték azt a kérdést, amely — noha mindenki belátta tarthatatlanságát, — húsz év a'att nem tudott megoldást nyerni. Ne^ héz és kényes volt a szerep vállalása, mert a döntőbíró mindig csak az igazságot keresheti. Pártatlan kell, hogy legyen és nem kedvezhet senkinek, legkevéscbé barátjának. Sorsdöntő napjainkban hagyományos baráti együttérzéssel állott mellénk a nemes lengyel nemzet. A mai ünnepnapon erre is őszinte hálával gondö'unk. Meleg szeretettel öleljük magunkhoz hazatért felvidéki testvéreinket. Az elnyomatás és az üldöztetések dá:ára emel- ! kedett szellemben, hitte' és bizalom'mal álltak helyt a magyarsághoz való hűséges ragaszkodásban. Ezzel a mi nagy küzdelmünkben részt vállalva, nagymértékben könnyítették meg nehéz munkánkat, Húsz év múló pillanat egy nemzet é'etében, de annak a nemzedéknek, amely azt végig szenvedte, egy örökkévalóságot jelentett a ránk kényszerített határokon innen is, túl is. Ennek a keserves időnek tanulságait le kell vonnunk. A házat ugyanis felgyújtani könnyű, de nehéz azt újra feepíleni. Szent István évére esik a magyar igazság győzelmének első eredménye. A nagy király hagyományaihoz képest, az ő elgondolásainak sze'lemében fogadjuk az új határokon be. lül nem magyar fajú testvéreinket is. Régi otthonukat találják - 447 —