Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

meg az egymás mellett kiontott vérreí annyiszor öntözött közös hazában. A magyar kenyér mellett a magyar szivek szeretete várja itt őket. Ez biztosítja részükre nyelvük és kultúrájuk teljes szabadságát. A következőket szlovák nyelven mondta a kormányzó: Meleg szeretettel üdvözöllek benneteket ezen a vidékien lakó szlovákok is, kik e mai napon visszatértetek ezeréves hazátokba. Kenyeret ádo földjét nemcsak együtt munkáltátok, de együtt véd'tétek is. Legyetek meggyőződve, hogy az egész/ magyar nemzet megértő szeretete biztosítani fogja részetekre életszínvonalotok emelésén kívül a szlovák

1 nyelv és kultúra teljes szabadságát is... Mindenkit arra kérek, — fejezte be mély hatást keltő beszédét a kormányzó — merítsen erőt a 'jövő küzdelmeihez a magyar igazsági átütő erejéből, amely a történelemben példániélküü módon, vér nélkül is győzedelmeskedni tudott!... A kormányzó 'mindén mondatát zúgó és lelkes éljenzés kísérte. A szavalókórusok ütemes kiáltozásait megszakították' a Himnusz fenséges koráljai s a tízezres tömeg kipirult arccal, föíajzott lélekkel, megszentelt érzésekkel, egy emberként énekelte a nemzeti imádságot: Isten, áldd meg a magyart!!... A székesegyház ralai között folytatódott az ünnep. A Te Deum-ot Seré d i Jusztin i á n, biboros hercegprímás intonálta. Majd a dóm sírboltjában tett látogatást a Főméltóságu ür, hogy lerójja a kegyelet adóját a Fejedelem porai előtt. Az ünnepséget katonai díszszemle zárta, melynek kaleidoszkópszerűen váltakozó festői szépségű jelenetei a tetszés és lelkesedés viharos éljeneit váltotta ki a közönség beláthatatlan tömegeiből. Az ünnepség véget ért. Kassa újra megkezdte hétköznapi életét, hogy folytassa ott, ahol 1920-ban a cseh zsebrák beözönlése megakadályozta. Az a hét-nyolcszáz éves dicső történeti mult, mely időpatinás nemes ve rette I áll a város mögött, biztosítéka annak, hogy az újra magyarrá lett Kassa hű marad ősi hagyományaihoz és főnixmadárként éledő fénye besugározza a történelmi Felvidék minden tájá,t, minden zugát, hogy a határokon túl maradt magyarság lelkébe belopja annak' a reménynek egy-egy sugarát, hogy eljő az idő, amikor a kassai részeken, nem Hemád'-tihanynál, hanem az egymásra utaltság tudatában, a szlovák nép fiaival békés egyetértésben a Magas-Tátra hókoronás hegytarajainál végződik Szent István birodalmának határa. — 448 -