Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

kassai dómban II. Rákóczi Ferenc és anyja Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje Csáky Krisztina, Esterházy Antal és Sibrik Miklós porrészeit helyezték el. Thököly Imre porrészeinek Késmárk városa, újonnan épült templomában emelt díszes mauzóleumot. A világháború utáni nemzeti összeroppanáskor a várost és környékét 1918. dec. végén a csehek' foglalták el. Ezeket ugyan 1919 jún. 6.-án a vörös hadsereg 6. hadbsztálya kisöpörte onnan, de jún. 22.-én az ántánt hatalmak nevében Pellé tábornok elrendelvén a vörösök által elfoglalt területek azonnali kiürítését, a védtelen Kassát ismét a csehek szállották meg, hogy az 1920. évi trianoni kényszerbéke CsehszlovákiáVibz kapcsolja. Ebből a rabságból a hazugsággal és csalással összetákolt cseh állam bukásával, 1938 nov. 11.-én szabadült föl, miköris a kitakarodó csehek, Giskra martalóc hordáinak hagyományaihoz híven, a várost kirabolták. * Kassa középkori képét a XV—XVI. századbeli metszetekről ismerjük. Ezekről látjuk, hogy magas falakkal, széles víziárkokkal körülvett, számos helyen vaskos tornyokkal, szögletes bástyákkal megerősített város volt, melybe fölvonóhidas kapukon át tehetett jutni. Bástyatornyait azokról a céhekről nevezték el, melyek őrizete kötelességükké Ion téve. ligy az aisó kaputól nyugatra állott a szíjgyártók, bodnárok, ötvösök és mészárosok bástyája, keletre pedig a takácsoké, kovácsoké, kocsigyár tóké, szűcsöké, tímároké, fazekasoké, vargáké, rézműveseké, csiszároké és asztalosoké, a Imiből viszont megtudjuk, hogy a XV. század végén, illetve a XVI. század elején, milyen mesterieknek voltak itt céhei. Ezek a szepesi szászok »Burgerschaft«-njából kialakult és Nagy Lajos királynak 1376. évi rendelkezésével virágzásnak indult céhek, már a XV. században nagy szerepet vittek Kassa életében, mert memcsak műipari tekintetben emelték annak tekintélyét, szolgálták gazdagodását, hanem céhmestereik révép résztvettek a város igazgatásában is, amenynyiben igen gyakran került ki közülök tanácsbeli, sőt főbíró is, mint pl. (az 1586-ban elhunyt Laurentius Aurifaber, a nagytekintélyű ötvösmester, ki 14 éven át töltötte be a főbírói méltóságot. Mint minden középkori városnak, úgy Kassának is magvát a belváros alkotta. Ezt észak-deli irányban a ma js meglevő Fő-utca osztotta ketté. Ezen az utcán helyezkedtek el jellegzetes keskenyfiiontu, emeletes, háromablakos, mély kapugádoros, raktárhelyiséges épületei, milyenekről az Építészeti emlékek című fejezetünkben már szólottunk'. A ringgel párhuzamosan húzódtak a mellékutcák, mint pl. a M észáros-utca, (Piatea carnificum) melyről már 1394-ben tesznek említést. A Tó-utcát 1401-ben-, a Fazekas- és Tömlöc-utcát 1547ben említik az oklevelek. A fő- és mellékutcákat szűk közök, az úgynevezett »twergassé«-k kötötték össze egymással. A mai plébánia hie,lyén állott az iskola. A ring nyugati oldalán a városháza. Közelében a mészárszék. Az árucsarnokok a mai szinház helyén, a fürdők a Fo,ríg á c h-utcában állottak. Ennek sarkán a »dy kaidé herbring« nevü nagyszálló és az úgynevezett »Lőcsei-ház« terpeszkedett, melyről már a XIV. századbeli oklevelek is megemlékeznek. A Forgách-utcai kapuval szemben húzódott a Lénárd-utca, az — 435 — 2