Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

örök időre elszakíthassák tő'ü'nk s a jövőben idegen uralkodjék azokon a helyeken, melyeket egykor Nagy Lajos, Hollós Mátyás, Bocskay, Bethlen, Tököly s a Rákóczyak' lábnyomai avattak szentté. Jól emlékezzünk, hogy mikor 1927-ben a csehszlovák »Kosicén« jártunk s a cseh felírásos cégtábláktól elcsúfított utcákról beléptünk! a Szent Erzsébet székesegyházba, a kongó, csúcsbafutó márványfalak közé, hogy fájó lelkünk vigaszt találjon, úgy éreztük, mintha változatlanul a régi magyar történelmi légkör venne körül: hétszáz év megpróbáltatásokban elhomályosuló, dicsőségben újra-újra felragyogó, Ígéretekben gazdag története. És emlékezzünk: mikor az események hatása alatt, mega'ázkodva, porbasújtva állottunk az oltár előtt, tekintetünk egy sírra tévedt és ez a sír eszünkbe iuttatta az abban nyugvó II. Rákóczi Ferenc életét, mely mindennél tökéletesebben szimbolizálta az Élet megdönthetetlen örök igazságát, hogy nagypéntek nélkül nincs feltárna d á s ! És eszünkbe jut, hogy ott, az Isten szent hajlékában elmélkeld'nit kezdtünk. Leikünkön átcikázott a világtörténelem sok-sok epizódja. Ez epizódok tömegéből kivillanni láttuk az erkölcsi világrend' diadalát, mely igazolja, hogy az Iskariótok mindénkor elpusztulnak, de feltámadnak az igazak, mert az Igazság élete örök! Ebben a hitbén, neímzeti feltámadásunk biztos tud'atában, megnyugodva, bizakodva hagytuk el a székesegyházat s midőn ismét kinn jártunk az utcákon, a Stefanik-szobor körül, a Maszarik-téren s más helyein az elcsehesíteni akart városnak, törhetetlen hittel hittük, hogy megérjük még az időt. miikor Kassa ismét a Felvidék királyi városa s a magyar élet egyik büszkesége lesz! Ez az idő 1938 november 11.-én követkie.zett be! * Mióta lakja az ember Kassa földjét? Nehéz vofna pontosan me,gíálíapítani. A Hernád völgye ugyanis ősidők óta országútja a vándorló népeknek. Amint nyugaton a Vág, úgy keleten a Hernád völgye vezetett a Kárpátok vadonjain át. A bükki-, aggteleki-, baráthegyi-, deményfalvi jégbarlangok kultúrája, azonos vonásokat tűntet föl. Kő és bronzkori emlékeink jelentékeny mennyisége, telephelyeinek nagy száma, az itteni élet évtízezres múltját igazolja. Első ittlakó népcsaládjait a Kr. e. V—IV. századból ismerjük. Ezeknek már nemzeti hovatartozottságuk is van, amennyiben a germán népcsaládhoz tartozó karpoknak, kostobókoknak és thrákoknak nevezik őket az ősi följegyzések. Hogy a vaskor mindkét fázisában, nevezetesen a hallstadtiban és La Ténében már kisebb települések! voltak a mai Kassa helyén, azt azokból a nagyobbarányú sírmezőkből következtetjük, melyekre 1893-ban, az újvárosi temiető dombos részeiben, majd az újfalusi úton bukkantak. Ezek mellékletei a híres Sopron-bécsidombi leletekkel tartanak rokonságot. Bármilyen messze esett is a két híres magyarföldi római provinciától: Pannoniától és Dáciától ,kétségtelenül ismerték már a rómaiak is. Hiszen a híres sárosi opálbányákba, melyeket tudvalevőleg, — 429 — 27