Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

rómaiak is műveltek, Kassán vezetett át az út. A császárság koráiból számos érmet leltek a Hernád egyik partszakadékában, a későbbi korokból pedig pompás avar típusú ékszereket, mely utóbbiak mint sírleletek az avarok itteni íakozását igazolják. A IX. században Kassa lehetett az u. n. avarpuszták egyik legészakibb telepe, mert a mai Sáros megyét alkotó területek már lakatlan erdőrengetegek voltak. Vidékét a honfoglalás után a kabarok törzse szállotta meg . ! Az első biztos fénysugár, mely Kassa múltjára rávilágít, a XII. század közepéig nyúlik vissza. A trónon II. Géza (1141—1161.) ült, mikor a szepességi betelepülésekkel egyidőben, szász vendégek ütötték föl a sátorfáikat a mai Kassa helyén, melyet abban az időben Gasuch-nak, vagy Kasuah-nak, tehát szerzeményi legelőnek neveztek. Egy II. Endre korából, nevezetesen 1219-ből származó oklevél Kassát és a környékén elhelyezkedett 9 telepet, a »királyné németjei« földjének nevezi nyilván azért, mert lakóit II. Endre hitvese, a német Gertrud telepítette ide. Ebben az időben két Kassa létezett: AI- és Fel-Kassa. Közűlök Al-Kassa a régibb. Ennek első kiváltságlevele 1249bő! való, mikoris IV. Béla oklevele »villa regiának«, vagyis királyi Városnak nevezi. Fel-Kassát egy 1261-ben kelt adbmánylevél abból az alkalomból említi először, hogy azt IV. Béla fia, a későbbi V. István, Obi és Samphleben al-kassai polgároknak adományozta s úgy őket, mint örököseiket kivette a vármegye hatósága alól. Ez a két Kassa később egyesült és középkori okleveleinkben már egységesen »Cassa« vagy »Cassovia« néven szerepel. Fallal kerített várossá, vagyis oppidümmá a XIII. században lett. Ebből az időből ismerjük a mai dóm helyén állott első templomát a Szent Erzsébet tiszteletére emelt egyházat és az ennek közeiében épített Szt. Mihály temetkező' kápolnát, a coemeteriumot, miely körül terült a város első temetője. Kórháza is ebből az időből való. Kassát, mint királyi birtokot, Róbert Károly 1310-ben Omo-de nádornak adományozta. Ez azonban a függetlenségüket féltékenyen őrző kassaiakkal szemben olyan erőszakosan viselkedett, hogy amikor 1311-ben a káptalan igazlátóivaí a birtok átvételére megjelent, a felizgult tömeg megtámadta és fölkoncolta. Róbert Károly a hívén elkövetett gyilkosságot politikai meggondolásból nem bosszúlta meg. Sőt később kegyeibe fogadta a várost, amennyiben 1319-ben lakosait fölmentette a vámok fizetése, majd' 1321-ben a kamarai adó alól. Történetében Nagy Lajos uralkodása a kiráíy ama elhatározásával fordulópontot képez, hogy Kassát 1346-ban szabad kirá'yi városi rangra emelte. A város vagyonosodását rendkívüli mértékben emelte az 1361ben széleskcrben kiterjesztett árúmegállítási jog is, mely abban állott, hogy az azzal rendelkező város tanácsa a városon keresztül utazó kereskedőt feltartóztathatta és kényszeríthette, hogy árúit kirakja és eladja. Mivel a város e joga kiterjedt az Orosz- és Lengyelországból, valamint ennek tartományaiból érkező kereskedők árúira is, természetes, hogy e szabadalom birtokában a város polgársága és belkereskedelme óriási előnyökhöz jutott. A kereskedelem fő irányvonala Szilézia, Dancia, Krakkó és Moszkva volt. Első címeres pecsétjét 1361-ben nyerte. Nagy pecsétjében két — 430 — 27