Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

ba öntött földi vonásai is emlékeztessék az utókort a református egyház eme nagy fiára . A Hernád 5—6 kilométer széies völgyében folytatjuk vándorlásunkat. Z s u j tán ál érintjük a Hernád vizét, mely itt egészen a cüombhátság alá kanyarodik s ennek széléről engedi belátnunk a remek, egyre szélesedő medencét, melynek közepét a Szartos-paíak vágja keresztül s azt az ősidők óta lerakott alluviális hordáiékával, A'baújmegye felső részének legtermékenyebb részévé varázsolta. Elbájolóan szép ez a medence. A Hernád balpartján az Eperjes— Tokaji-hegylánc, helyesebben a Füzesi-hegyek nyugati párkányán, apró falvacskák üldögélnek. Itt a megyének nevet adó s ma már csak romjairól híres Aba új vár. Följebb Kék esd, Nádas d, Z sa dány. Mögöttük a Füzéri-hegyek óriása, a kúposán égbetörő Milic. Tövében a regegazdag Izra-tengerszem. Tőle északra a Várhegy 730 méter magasra kapaszkodó trachittömbje. Közelében a XIV—XVII. századok történetében nagy szerepet játszó Szalánczyak, Drugethiek, Lóssonczyak, Pálffyak, Porgáchok hajdan híres sziklavára: S z a I á n c, melynek falait azonban már réges-régen megőrölte az Idők foga, szétdúlta az utód s csupán egy háromemeletes, ma is lakható tornya áll. Ennek a toronynak arányairól és építészeti szerkezetéről következtethetünk arra, milyen volt ez a vár virágkorában, mikor még vidékét a fönt nevezett családok uralták. A Hernád jobbpartján széies, dúsan termő, színgazdag síkság terül. Túl ezen, a Cserhát dombhátsága. Ennek szélén a fák lombjai közül kikandikáló Szina, Bocs á r d, Enyicke tornyai. A medence közepén e sorok írása napján, 1938 november 10.-én a teljes hoszszában felszabadult Miskolc-kassai vonat sínpárja húzódik. A vonat ablakából kitekintő csodálatosan dús változatban látja a vidék szépségeit, mely erre nem égigérő ormokban, felhőt hasogató szirtekben, mély, napsugarat nélkülöző patakzajos völgyekben, hanem bőven termő áídott határokban, ringó kalásztengerben, munkától nyüzsgő életben jelentkezik. B á r .c á n túl, hol' a Hernád völgyét újra összeszorítják a Füzérihegyek s a Cserehát dombjainak nyugat-keleti nyúlványai, egy soktornyú, sok gyárkéményű város képe bontakozik ki a távolság ködéből: Felsőmagyarország gyönygye, a nemzeti történelem aranyos zománcától csillogó kincses városa: Kassa. Ami az Alföldnek Szeged, Erdélynek Kolozsvár, a Dunántúlnak Pécs, az a Felvidéknek Kassa. Sőt, sokkal több enné!. Századok óta nemcsak lüktető életet élő metropolisa egy országrésznek, hanem benne és általa nyert kifejezést annak kultúrája, történelme, nemzeti élete egyaránt. Nélküle semmiféle téren nem volt megmozdulás, Vonzó, irányító, vezető hatását századok óta olyan erőteljesen sugározta magából, mint Buda kivételével 'egyetlen más városa sem- a Kárpátölelte földnek. Éppen ezért, mikor 1920-ban a trianoni békeparancs a Felvidékkel együtt kiszakította nemzetünk testéből és Csehszlovákia keleti részének metropolisává tette, az igazságtalanság-szülte fellobbanó indulat és keserűség szinte elviselhetetlen érzésével vettük tagadásba, hogy ezt a fényes múltú, nemzeti történelmünkben vezetőszerepet játszó, gazdag, művelt és mindenekfö'ött izig-vérig magyar várost — 428 — 27