Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

A XVI. század utolsó tizedeiben Ujhely ismét királyi birtok. Zsigmond adományából rövid időre a Perényiek, majd a Pálóczyak regináinak benne, hogy a mohácsi vész után a hősi halált halt Pálóczy Antal özvegyétől, a szépségéről híres Ráskay Magdától, Perényi Péter ragadja el. Perényi a várat ügyes kassai várépítőkkel megerősíttetvén, a bevehetetlennek tartott erősségből mint Ferdinánd király híve, fittyet hányt János király seregeinex.. De eibízta magát, mert 1545-ben János embere! mégis diadalmaskodtak rajta s Perényi uramnak futva kellett menekülnie, nehogy maga is az ellenség kezére kerüljön. 13 év múlva, 1558-ban, Telekessy Imre császári vezér föírobbantotta s ezzel átadta a gyorsan végző enyészetnek. A vár pusztulásával kezdődik Ujhely önálló élete. Ennek az életinek kezdő évei izgalmas vallási harcokkal vannak tele. Majd beköszöntött a törökvilág. 1566-ban janicsár hordák perzselték föl. Évtizedek szívós munkájával alig tűntették el a pusztulás nyomait, már is Bocskay szabadságharca érezteti hatását a város életében. 1666-ban Felsőmagyarország 13 vármegyéje tartotta közgyűlését falai között s négy évvel később itt tárgyaltak a Wesselényi-féle szabadságmozgalomban részes és emiatt elfogott I. Rákóczy Ferenc kiszabadítása érdekében. • . ' i i [ j , : j A város újabbkori történetéből érdemes megörökítenünk, hogy itt járt iskolába Kossúth Lajos,. Mint kezdő fiskális itt működött s »bámulatos szervezőképességének több társadalmi alkotása él Imég ma is a városban. ; ; : , Aki maga megfordul Ujhelyben, végigmegy a Kossuth Lajos, Kazinczy és Fő-utcákon, meg-megáll a Széchenyi, Wekerle és Kossuth Lajos-téren s ez utóbbi baloldalán megszemléli az egyemeletes lakóházat, melynek középső ablaka fölött, díszes kiképzésű attikába helyezett márványtábla aranybetűs felirata közli az utókorral, hogy 1836ban ebben a házban lakott Ujmagyarország egyik legkiválóbb férfia-; ha a Széchenyi-téren levett kalappal áll meg az 1809-iki győri csaitában elesett zempléni nemesi fölkelők oszlopa jelőtt, melynek négy oldalmezőjén Kazinczy Ferenctől eredő latin és magyar szövegű emléksorokban vannak megörökítve a véres ütközetben elesett hősök nevei és érdemei-; ha végigjárja a Ronyva-patak mentén épült városrész utcáit-; be-'betekint egy-egy virágos udvarba, csendes, napsütötte sarokba-; végignéz egy heti vásári sokadalmat s bekopogtat a megyei és városi hivatalok komoly, de nem komor szobáiba: eléje tárul egy vidéki város minden bája, közvetlensége, nemesen egyszerű élete, mely egyik nap olyan, mint a másikon s alig van valami, ami különös színt, elevenséget, derűt varázsolna ebbe az életbe. A város fölötti Sátorhegyen, a ma már ledöntött cseh-határ felé tekintve, talán ugyanazon a helyen, hol valamikor, a honfoglalás idején, Oloptulmának, RetteI vezér fiának leveles sátora fehérlett, az égbolt kék

1 táblájára rajzolódva ájl a díszes országzászló, mely körül 1938 október 11.-én, midőn a hazugságra épített cseh impérium s a maigyar kormány komáromi tárgyalása

1 alkalmával Ipolyság meliett a csehek kezében levő újhelyi állomás is visszakerült az anyaországhoz, lé'ekemelő, felejthetetlenül szép ünnepség zajlott le. Ez az ünnepség volt beköszöntője annak az új honfogla'ásnak, mellyel az — 425 — 27