Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Monoktól Kassáig

visszatérhessenek. 1706-ban a szécsényi gyűlés az iskolát összes réqe

ubf javaival együtt, visszaadta a reformátusoknak. Ám ezzel a zaklatás nehéz évei nem multak el. Alig fejeződött be ugyanis a szerencsétlen kimenetelű kuruc háború, a jezsuiták már is megindították a pataki főiskola tekintélyes vagyonáért az ostromot. Újra izgalmas évek' következtek. 111. 'Károly 'már ki is adta a rendeletet, hogy a reformátusok' az iskolát mindén javaival adját át a jezsuitáknál^ s 1714 június 22.-én Zemplénvármegye alispánja fegyveres erővel kiszállott a főiskola átvételére, mikor György angol- és Frigyes Vilmos porosz királyok közbenjárására 111. Károly megváltoztatta rendeletét, Patakot artiküláris, vagyis olyan Helynek nyilvánította, melyben az 1681. évi XXVI. t.-c. alapján a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat és tarthatják' fönn iskolájukat. Ezzel be is fejeződtek a pataki főiskola viszontagságos évei. Az: iskola rövid idő alatt elérte előbbi hírnevét. Jeles tanárai az ország; közéletében nagy szerepet játszó férfiak egész sorát nevelték s bőkezű alapítványok lehetővé tették, hogy a tanulás áldásaiban tehetséges szegény ifjaink tömege részesülhessen. A mai főiskola modernül fölszerelt palotaváros, híres könyvtárral, melyben a 300 évesnél régibb pataki nyomda ritka kiadványai, codexei és incunábulái mellett előkelő helyet foglalnak' el a tudomány mindén ágára kiterjedő magyar és idégen nyelvű könyvek, folyóiratok, metszetek, kézíratok. Levéltára felbecsülhetetlen értékű anyagot őriz úgy a főiskola, mint az egyházkerület történetére vonatkozólag. Múzeumának régészeti, érmészeti, természetrajzi és természettudómányi osztálya méltóképen illeszkedik' abba az értékes kultúrkeretbe, mely a főiskola minden intézményét jellemzi. A váron és a főiskolán kívül Patak említésre méltó építészeti ne-, vezetességei még az 1625-ben épült római katolikus és az 1700-ban alapított görög katolikus templom. A XIII.—XVI. századokban létesült kolostorai közül néhánynak romfala ma is látható. Patakról előbb a Bodrog, majd' a Ronyva-patak mentén haladunk észak felé. Vég a r dónál átvágjuk a Botkő-dülőt, hol 1458-ban Mátyás király a husziták seregét tette tönkre. Míg pihenőre leülünk a d ülő dombján felállított háromszögelési kőre, eszünkbe jut, hogy 1697-ben ezen a helyen állott a bitófa, melyen a Tokaiban, Ujhelyen, Patákon parasztlázadást szító és csőcsel é kňépé ve! raboló, gyújtogató Szalotnay György prédikátort kivégezték. A Rönyva partján megtett út idillikusán szép. Mert a síknak is vannak szépségei. Jobbkéz felől a tiszamenti síkság végtelenje terül. A Bodrog túlsó partján parányi falvacskák rejtőzködnek. Közben kaleid'oszkópszerü gyorsasággal és gazdagsággal váltakoznak a képek. A Ronyva-zúgban a boglárka sárga virágszőnyegével takart rétek húzódnak. Közben keskeny szántócsíkok. Nyárfások. Hamvasszürke füzesek. Itt-ott vizet kedvelő, fehértörzsü, fürtösen csüngő lombú nyírerdőcskék. Vadászgató gólyák. Szénát gyűjtő parasztok. A Ronyva árterében legelésző nyáj, melynek vezérkosai mikor megrázzák kolompjiaikat, úgy hallatszik, mintha távoli város remek összhangban búgó harangszava volna. És a töltés tetejéről valóban feftünik a távoli város is. Előbb csak — 423 — 27