Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

bor pártjának ide eqybehívott gyűlését törvényte'ennek je'entették ki, határozatainak ellentmondtak s magát a gyü'ést az uralkodó nevében feloszlatottnak nyilvánították. 25 évvel később, I. Rákóczy György feiedelem seregei vonultak át a városon. 1670-ben az északkeleti és d'unáninneni vármeqyék rendjei országgyűlésre jöttek össze, hogy ezen I. Lipót kiküldött tanácsosai val a II. Rákóczy György fejedelem felkelésének miként való elfojtásáról tanácskozzanak. Ám a rendek előbb a tömegesen fölszaporodott sérelmek orvoslását követelték, az uralkodónak súlyos szemrehányásokat tettek a ímagyar ügyek állandó elgáncsolása miatt, így megegyezni nemi tudtak és csupán abban történt határozat, hogy majd^a május hó 12.-én újra összehívandó gyűlésen fognak tovább tárgyalni. 1761 és 1783-ban, a régebbi századok eqyik leghatalmasabb ellensége, a tűz pusztította a várost. A XV—XVIII. századokban ugyanis az összezsúfolt építkezések, szűk udvarok, legtöbbször fából készült emeleti részek, fafolyosók, zsindélytetők miatt, városaink életében döntő szerepeit vitt a tűzvész, úgy, hogy nem említve a falvakat, nem volt egyetlen jelentékenyebb városa az országnak, mely egymásután több ízben is ne lett volna martaléka a tűznék. Innen van az, hoqy városainkban olyan tömegesen pusztultak el a XV.—XVIII. századok' emlékéi: ősi templomai éppen úgy, mint más középületei, lakóházai, ezek berendezései, műemlékei és régebbi életükre vonatkozó fievéltári anyaga. Ami a város középkori igazgatását illeti, Besztercebányán is érvényben voltak a selmeci-, illetőleg korponai jognak nevezett statútumok. Ezek közül érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy Bocskay fölkelése előtt a városban csak német születésűek szerezhettek házat és sem a belső, sem

1 a külső tanácsnak' más, mint német, tagja nem lehetett. A város kommunitása csak hosszú társadalmi küzdelem után 1614ben mondotta ki, hogy a 'külső tanácsba magyarokat és szlovákokat is beválaszthatnak s ezt a határozatot III. Ferdinánd idejében, 1650-'ben, a belső tanácsra is kiterjesztették. Ettől az időtől kezdve a bírák fel-' váltva németek, magyarok és szlovákok voltak, d'e a bíró semmiképpen sem tartozhatott Luther vagy Kálvin hívei közé. Mint föntebb említettük, Besztercebánya a Garam és a Besztercepatak által bezárt szögben épült. A Beszterce-patak torkolatától hosszú, egyenes, közben a IV. Béla és Mátyás király-téren kiszé'esedő utca vezet egészen a város délnyugati iészében fekvő pályaudvarig, hol úgy a vasút; mint a Garam, éles könyökben fordul nyugat felé. A város? szívét, mint a szepességi és bányavárosokban, itt is Ring-nek nevezik, noha a város legfontosabb épületei, leaértékesébb házai, nem a hajdani körkörös sáncok' vagy várhegy körül épü'tek, hanem mint példáuf Kassán és Eperjesen, az egész városon átvezető útvonalon. Az épületek homlokzati elhelyezése elüt a Felvidék építészetéről írt fejezetünkben leírt típusos, jceskeny frontu, három ablakos, mély kapugádoros és hosszú, keskeny udvarokba mélyen benyú'ó építkezéstől, mert itt a város még ma is meglevő ősi házai, éppen úgy, mint Körmöcbányán, meglehetősen széles frontuak és közülök nem egy, különösen ablak és ajtóbélleteiket tekintve, a csúcsíves kor nemies hagyományait őrzi. A várost hajdan körülvevő várfalak, sáncok, ma már nincsenek — 411 — 27