Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

meg, mert a sáncokat a XVIII. század folyamán betömték, a fa'akat pedig az újabbkori építkezésekhez használták föl. Mint Körmöcön, úgy itt is, a gyűrűs várfalak közötti térségen állott a keletelt főtemplom, melyről Bél Mátyás jeles földrajzi író, ki az 1707—1714. évek között beszterce­bányai evangelikus s. leikész, majd gimnáziumi tanár volt, híressé vált »Notitia Hungáriáé novae historico-Geographica« című nagy munkájá­ban a 'következőket írja: »Invaluerat jam urbs, cum anno 1300 de novo, eoque augustiori templo exàedificando, cogitare coeperunt N,eosolien­ses. Ergo jactis basilicae fundamentis, sequentibus inde annis, operi graviter incumbunt, haud morati rerum conversiones, quibus, mortuo Andrea III. Hungarea conturbabatur«... Noha ez a templom, melyet a tűzvészek és múló századok ala^ posan megrongáltak, idők folyamán több változáson ment keresztüj, egyes részeiben, mint északi homlokzatában, szentélyében, tornyának déli előcsamokábajn s főíeg a Szt. Borbála-kápolnában, megőrizte ere­deti csúcsíves jellegét és szépségével magával ragadja az építészeti emlékek iránt érdeklődéssel viseltető embert. A templom 11 méter széles, 20 méter magas főoltárát a városi számacások igazolása szerint 1494-ben kezdték faragni. Ennek céd­rusfából készült szekrényében Mária halálát és mennybemenetelét áb­rázoló szoborcsoport kelti föl a látogató figyelmét. Készítője Stosz Viď, a h ires krakkói mester. A templomhoz csatlakozó Szt. Borbála ká­polnába, az északi falba vágott köríves kapunyitáson át lehet jutni. Bár itt is látszik az idők kezenyoma, dé boltozata, két ablaka, oltáray keresztelő medencéje ma is a régi és a XV. század nemes csúcsíves stílusát viseli magán. Hatalmas szárnyasoltára 1504-ben, Szt. Hyppolit napján készült e' és mesterének' a régebbi felfogássaí szemben, az 1500 év táján Lőcsén letelepedett Pál mestert tartják, ki 30 éven át sjegédéiye! szinte gyárszerüleg faragta az oltárokat és árasztotta el készítményeii­vei a felvidéki templomokat. Az oltár középső szekrényében, embernagyságnál magasabb há­rom faszobor áll: középen Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal, jobb oldalán Szt. Jeromossaí, baloldalán Szt. Borbálával, mint a templom védőszentjeinek alakjaival. Az oltár különös érdekessége, hogy szárnyain és predél áján nem festett képek, hanem domborművek vannak. A szárnyak Szt. Orsolyának és' társnőinek a hunnok által való megtámadtatását, a tízezer hívő vértanuságát, Szt. Péternek Rómában való keresztrefeszítését és egy ismeretlen legenda jeenetét ábrázolják. További érdékes szobrászati emlék itt a templom dé.'i hosszanti külső falához épített csúcsíves fülke nagyméretű domborműve, az Olaj­fák hegye, meíy előterében a getsemáni jie'enetet, középterében az áruló Judással é'én a kertoe tóduló poroszlókat, hátterében pedig a besztercebányai akropoliszt és a főtemplomot ábrázolja. A dombormű­vet Dürer Albert hatása alatt, valószínűleg 1515-ben készítették. A Borbála kápolnában egy, a felvidéki keresztelőmedencék típusától eltérő s a XV. századbeli talpas, sodronyzománcos ke.'yhekhez hason­lító, figuráiis és ornamentá'is díszítésű öntött bronz keresztelőmeden­ce áll. Ismeretlen alkotója a medence nyakán levő felírás szerint 1475­ben készítette. A keresztelő medence melíett egy nagyobb méretű, •olvashatatlanságig kopott szövegű vörösmárvány sírkő van a padolat — 412 — 27

Next

/
Thumbnails
Contents