Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

eltéríti a Körmöc-patak völgye, amennyiben hirtelen északnak' forduf és elbűvölően szép tájakat vágva keresztül, kísérli meg követni a patak; kanyarjait. Ám a kísérlet nem sikerül. A szeszélyesen változó terep' kényszeríti elhagyni a völgyet. Fölkapaszkodik "a hegyek lejtőjére és! Bartostól kezdve, egymást követő óriási hurkokat formálva kígyózik! tovább. t A kocsi ablakából jobbra-balra tekintők megragadóbbnáf megragadóbb részleteket látnak maguk alatt és előtt elsuhanni. Itt végtelen erdőségeket, melyekben más-más színeikkef árulják' eľ magukat a fenyvesek, bükkösök, tölgyesek. Majd csupasz, kékesszürke villogásul trachitsziklák rajzolgatják szeszélyes alakú tarajaikat áz égre, vágy a kanyargó völgyekből idelátszó kobaldos hegytáblákraj tovább, hogy színpompásabb legyen a tájék, a lomb és sziklaszínek mellett hosszan futó hegyirétek üde, kék, hófehér, vagy rózsaszín virágoktól dús halványzöld selyme húzódik, tarkítva egy-egy kolompoló gulyával, kecske vagy juhnyájjal. Eközben a pálya egyre emelkedik. Egyre mélyebben fekvőnek' látszik a völgy. Sőt nem is hosszanti völgy ez már, hanem magas hegyektői körülzárt kat'an, melynek mélyén egy ódon, nemes patinájú, festői elrendezettségű város tűnik az ember szemébe: a régi bányaivárosok legism'ertebbike, a pénzverő Körmöc. A város és a fölötte épült vár története a múlt idők homályába vesz. Hogy később nagyhírűvé fejlődött arany-ezüst-bányáit kik kezdték először művelni, azt ezideig nem tudták biztosan megállapítani. Igen sok valószínűség szól azonban amellètt, hogy hegyeinek kincseit először a Kr. e. századokban itt élt kvádok kezdték aknázni, kik a tájon elég gyakran előforduló barbár pénzeik fémjét jelentékeny részben Körmöc bányáiból nyerték. De megfordultak itt a hatalmas római birodalom bányászai is, mely állítást arra a tényre alapítjuk, hogy úgy Selmec, mint Körmöc bányáinak elhagyott tárnáiban;, több esetben talá'tak

1 a dáciai bányákban lelt szerszámokkal teljesen azonos vésőket és kalapácsokat. Az első magyar vonatkozású emlék Kálmán király (1095—1114} idejéből való, ki német vendégeket telepített Ije a mai város helyénés környékén. Hogy azonban ezek kifejezetten bányászok voltak-e, a szűkszavú annálesek tnem említik. Róbert Károly idejében már jelentékenyebb hely. Fallal kerített középkori város. Egy 1328-bóľ származó oklevél a városnak adott kiváltságról beszél. Az oklevél' szerint ugyanis Róbert Károly a város falai körül mérföldes kerületben erdőt engedett át a polgároknak. Ettői az időtol kezdve egymást érik a »stilo modoque recepto« kiadott »salvo jure alieno« záradékú adománylevelek László és Mátyás királyoktól. Ezek szerint tisztviselőit maga választhatta, adó-, vám- , beszállásolási mentességet-, árúmegállapító és vásártartási jogot, élvezhet, saját címert, kiadott iratain vörös pecsétet használhatott, sőt meg volt a pallosjoga is, meíy szerint főbenjáró bűntettekben szabadon ítélkezhetett. Ľ jogok birtokában gyorsan erősödött, gazdagodott. Már a XV. században egyike volt legnevesebb városainknak. A Róbert Károly idejében kelt okmányok beszélnek először a körmöci királyi kama— 407 — 27