Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

ráróI, melyet 1335-ben Foíy mester, árvái várnagy évi 800 márkáért béreľt. A várost kezdetben erős fapaíánk, később kőből épített falak védték. Fellegvára ősidőktőf kezdve híres erősség. 1434-ben cseh zsebrákok támadták meg, de a falak alóf kudarccal keííett eívonuíniok. Abban a viszályban, mely Albert király haláfa után Ulászló és Erzsébet özvegy királynő között folyt, Körmöc Erzsébet pártjára állott. Ezért az Ulászló-párti Rozgonyi Simon egri püspök ostrom a á vette, mire a város Gis'krától kért segítséget. Ettől aztán nehezen tudoí't megszabadufni, 1446-ban, mint az ország egyik rendje s az »alsó-magyarországi bányavárosok elsője«, vesz részt a rákosi országgyűlésen, melyen Hunyadi Jánost csaknem teljes királyi 'hatalommal választották az ország kormányzójává. II. Lajos 1522-ben feleségének, Mária királynénak adományozta. Ez viszont Thurzó Elek kincstárnoknak adta bérbe, ks a dúsgazdag Fuggerekkel társulva, úgy Körmöc, mint általában a bányavárosok bányászatát és egész Európára kiterjedő kereskedelmét rendkívül föllendítette. Mint föntebb érintettük, Körmöcbányát a XV. század elejjéig egyszerű fapalánk, majd 12 méter magas erős kőfal kerítette. Ezek védelmét kiszögelő bástyatornyai segítették elő. Két fölvonó h i'd'as kapu vezetett a városba, úgymint az alsó, vagyis a Sel me ci- s a felső, vagyis Besztercei-kapu, melyek két méter vastag falu, erős, zömÖK, négyszögű tornyok alakjában, a XV. század elején épü.tek s közűlök az alsó kapu eredeti alakjában még ma is áll. E kapukhoz a XVL század első harmadában, mikor a polgárság Basó Mátyás és Podmaň iczky Ráfael támadásaitól tartott, erősítésül a régire ferdén álló s így a kapukat könnyebben védhető tornyot épített, mely aztán 'a város későbbi történetében többször szerepel és valósággal bevehetetienné tette azt. Körmöc magva az erős falakkal körülvett belváros, mely mindössze 38 házat számlált, míg a többi a fa'ak övezete mellett körkörösen helyezkedett el. A belváros északkeletnek néző legmagasabb pontján állott a kettős f allal, öt bástyatoronnyal kö/ülvett fellegvár, melynek középterén építették a Mátyás-korabeli Szt. Katalin-templomot. Ez egyik iegércekesebb építménye a régi szentegyházakban gazdag Felvidéknek. A templom jellegzetessége, hogy két hatalmas oszloppal két hajóra osztott része szélesebb, mint a hossza. A szentély felőli végében két hálósboltozatu kereszthajója van, melyek kpzüí a déli boltozatán 1484-es évszám olvasható. A nyolc szög három oldalával záródó szentély boltozata legyező alakú, hevederein 1488 és 1511-es számokkaí A diadalív északi olda'án áll még a csúcsíves stílusban gazdag Felvidékén is ritkaszép, nemes vonalú és éppen egyszerűségével ható kőszószék, melyet egyetlen, akantusz'eveles fejjel bíró, enyhén hasadó oszlop tart. A szószék alatt érdékes egy, az ablakszerűén kiképzett fa'bó! kinéző férfi kőalakja, mely készítési modora után Ítélve, a XVI. századból való. Szt. Katalin vértanuságát ábrázoló főoltárképe a XIV. század stílusát viseli magán. Díszes keresztelőmedencéje valószínűleg a XV. század közepén Körmöcbányán élt Hans Eynsettzer mester munkája. Ha az ember a ruttkai vonaton érkezve, kiszáll a város fölötti magaslaton levő állomáson s lenéz a völgybe, remek tájkeretekben fek— 408 — 27