Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

vezérlete alatt a zólyomi erdőbe érének, elhatározták, hogy ott, a »határszélen mind kőből, mind

1 fából, erős torlaszokat építenek, nehogy valaha az ellenség lopni, rabolni országunkba jöhessen.« Ennek az ősi várnak rommaradványai a mai Zólyomtól félórányira, egy három oldalról megmászhatatlan hegy ormán és az alatt jó távolságban ma is láthatók s hogy valaha nem volt csak imilyenamolyan összetákolt erősség, azt szokatlanul vastag, kívül-belül faragott és ezek között ömlesztett kövekkel épült, alig szétcsákányozható falrészei elárulják A környék iakossága és a műtörténelem, ezt a várromot nevezi Pusztihrádnak, vagyis óvárnak, mely a XIV. század elejéig állhatott s romokba roskadva, helyette Nagy Lajos 1351 körül építtette a ma is meglevő várat. A pusztinrádi vár a XII—XIII. században nemcsak egyszerű határvédő erősség volt, hanem mintegy 40 kataszteri holdat bezáró falai egy virágzó községet is őriztek, a mai Zólyom ősét. Lakói idegenből ideszakadt, bányaműveléssel foglalkozó, királyaink kiváltságaival dédelgetett, erősítgetett telepesek, úgynevezett »vendégek« voltak, kik valószínűleg még l-ső Géza alatt, a XI. század utolsó' negyedében jöttek be hazánkba. Az első oklevelek, melyek Zólyomot, mint akkor már oppidumot említik, IV. Béla korából valók. Ezek keletkezése egyszersmind (elárulja azt is, hogy IV. Béla a keltezés idejében, nevezetesjen 1237 nov. 19.én, 1238 jún. 7.-én és 1240 júl. 9.-én, Zólyomban tartózkodott. Az 124-1. évi elején országunkba rontó tatárok, Zólyom vidékét is elpusztították. Kivonulásuk után alig tért vissza Béla a feldúlt országba, 1242 dec. 3.-án már is meglátogatta Zólyomot s e látogatását meg:ismételte 1244 dec. 14.-én is, midőn a város elhamvadt kiváltságilevele helyett újat állított ki. Erdeiben vadászott 1245, 1247, 1250, 1254. 1257, 1261 és 1263-ban. Az oklevelek tanúsága szerint, királyaink közül' Kun László, III. Endre, Róbert Károly többször fölkeresték, de vafamennyiök közül Nagy Lajos szerette Íegjobban, ki a közben pusztulásnak indult Óvár helyett 1351-ben építtette föl a Szalatna-parti várat, de nem ellenséget megállító erősségnek, hanem fényesen berendezett királyi mulalatónakf előkelő vadászcimborák luxustanyájának, hol különösen az őszi nagy vadászatok alkalmával a várkastély alatti gyepen nem egyszer olyan lovagi tornákat rendeztetett, mely fényében, nagyszerűségében, izgalmaiban, még a budai és visegrádi tornákat is felülmúlta Nagy Lajos gyakori ittartózkodását egész sereg Zólyomban kiadott oklevél igazolja. 1376-ban itt gyűjtötte seregét Kejstut litván herceg ellen. 1379-, 1380—1381-ben, mint lengyeí király, innen intézte a lengyelek ügyeit és 1382-ben, itt fogadta a lengyjel nemességet s kísérte Libetbányáig a magyar csapatokat, melyeket a litván pártosok ellen indított. Mária királyné és Zsigmond több ízben vadasztak a zólyomi vadgazdag erdőkben. Mikor Mária királynőnek 1395-ben történt halála után Zsigmond másodszor nősült, elvevén a hatalmas Cilley Hermann leányát, Borbálát, Zólyomot »cum domo regia« nászajándékul adta az új asszonynak. 1438-ban Albert király fe'eségének, Erzsébetnek a birtoka, ki egy év múlva az őt céljai e'érésében támogató Giskra cseh i — 405 —