Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

1679-ben Thököly hajdúkapitánya, Józsa páter, 4000 kuruccal támadta meg a magát hol labancnak, hol kurucnak valló kétszínű várost és könnyűszerrel elfoglalva azt, keményen megsarcolta. Józsa hajdúi ekkor fosztották ki a nagytemplomot is, melynek kincseit azonban hoszszas tárgyalások és a kikötött váltságdíj lefizetése után visszaadták. A tanács II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is kétszínű szerepet játszott. 1703-ban, a Korponát elfoglaló Ócskay brigadérosnak

1 2200 rénes forint hadisarcot fizetett, nehogy Ócskay megszállja, majd

1 Rákóczi komiszáriusai, Eötvös István és Zabereczky László kezébe letette az ünnepélyes hűségesküt, de egy hónappal később, követei már Schlick tábornoknak ajánlották föl a hűségesküt, miért Bercsényi Miklós hadvezér tízezer forint hadisarc megfizetésére kötelezte a selmecieket. Az 1708. évi trencséni csata után, Selmec Löffelholtz császárli tábornoknak' hódolt meg, kinek szedett-vedett cserepárjai azonban még a kurucoknál is kiméletlenebbü! fosztották ki. A szatmári béke után nagy csendesség ült Selmecre. Ugyanis a császárpárti ringbürgerek nem mertek moccan i, mert féltek, hogy újra 'kiújul a kuruc-labanc hábo ru s iá kkor kegyetlen megtorlásban lesz részük; a kurucok viszont elnémultak, mert Rákóczi kibujdosásával elvesztették minden reményüket, hogy a dicső kuruckorszak valaha is feltámadhasson. Apró vallási és társadiaimi villongások között így telt el jó pár évtized, mikor az egyébként csendes város lakosságát fejedelmi vendegek érkezésének híre villanyozta föl. 1751-ben Mária Terézia és férje Lotharingiai Ferenc érkeztek a városba és tizenegy napig tartózkodtak falai között. Tizenhárom évvel később, József és Lipót főhercegek látogatták meg, kik nagy érdeklődéssel tanulmányozták a híres bányaváros üzemeit, egyre nevezetesebbé váló bányásziskoláját és egyéb intézményeit. Ennek a fejedelmi látogatásnak Selmec később is nagy hasznát vette, mert úgy Mária Terézia, mint a későbbi II. József és II. Lipót, nem szűntek meg ismételt jóindulatukat éreztetni a várossal, 'mely "az 1751-iki fejedelmi látogatás után még két ízben fogadott királyi vendéget: 1783-ban II. Józsefet és 1852-ben I. Ferenc Józsefet, ki országos kőrútjában, június 7.-én érkezett Selmecre. Selmec bányászatának történelmi emlékei az ősidőkbe nyúlnak vissza. Részben az elhagyott tárnákban felejtett szerszámok, részben a különféle földmunkák alkalmával napfényre került kisebb tárgyak, nevezetesen a Kr. e. századokból származó Cobrovomarus, Evvinrix kelta-, Poltivarus, Sissavarus kvád-, Ravis és Rausci felírású eraviszk érmek, Elagabalus, Diocletianus, Valentinianus római tetradrachmák, ugyanis beszédes bizonyítékai annak, hogy a Felvidék ősnépei már ismerték és bányászták Selmec nemes ércekben gazdag hegyeit, sőt nemcsak bányászták, hanem a kitermelt fémeket itt is dolgozták föl. E föltevést a múlt század ötvenes éveiben lelt barbár pénzverő dúcok támasztják alá. Föntebb említettük, hogy I. Béla alatt Selmec már jól ismert bányahely. Fölvirágoztatására az ő uralkodása alatt jöttek be a tiroli és türingiai bányamunkások. Ettől kezdve királyaink különféle kiváltsá— 401 — 27