Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

gokkal valósággal elhalmozták. II. Endre, és IV. Béla, bányái hasznát rnár a királyi jövedelmek közé számítják. Egy 1271-ben kelt oklevél a »Brennertáró«, Ainigkaith« és »Hodritscher Handl« aknákról, mármint régi és kimerült bányarészekről emlékezik meg. A bányászat XIV. századbeli föllendülését mutatja, hogy »Magister Michael scansor Domini Regis« fő bánya meste re és ugyanakkor két comese volt. 1387-ben legfőbb bányászati tisztviselője »Scansor Domini Regis et montanarum regni Hungáriáé« címet visel, ki felügyel a bányamüvekkel és fémolvasztó kohókkal rendelkező összes bányaművelőkre és ellenőrzi, vájjon arany és ezüstkészleteiket beváltják-e a körmöci pénzverőnél ? Mátyás alatt a bányák teljes üzemmel dolgoztak. Egy 1487-ben kelt számadás szerint a kamarai nyereség ebben az évben 8963 ezüstmárkát (mai pénzben 395 ezer pengőt) tett ki, ami az akkori vásárlási viszonyok között, valóban hatalmas jövedelem volt. II. Lajos alatt, mint mindenben, úgy a bányamívelés terén is hanyatlás állott be, de ez csak rövid ideig' tartott, mert tíz évvel a mohácsi vész után, a selmíeci s az ehhez tartozó bányákban, már 4000 ember dolgozott és a kitermelt színezüst súlya meghaladta a 60 métermázsát. Ugyanebből az időből az egykorú följegyzések, az Óvár melletti Pattschner-, Schuechmark-, Gunzenberg-, Rosenstolle-, Grintschacht- és Windischleuten tárókról emlékeznek meg. 1545-ben Selmecen két kincstári kohó • dolgozott, s nehogy a munkások valamit ellopjanak, Mária Királyné rendeletére az ott dolgozóknak hűségesküt kellett tenni s a hetenkint termelt njemes fémeket a kamarának bejelenteni. A XVII. század elején Selmechfez kétszáznál több bánya tartozott s ugyanekkor a 15 latos ezüst márkáját 6.75 forintért váltották be. A háborús mozgalmak a selmeci bányaművelésnek végtelen sokat ártottak. Thököly hadai például 1679-ben csaknem az összes bányaépületet földúlták és fölhalmozott érckészleteit elrabolták. Az addig csákányos, ékes, kalapácsos művelés mellett ebben az időben terjedt el a robbantó porral ivaló fejtés s a bányák vízmentesítő készülékekkel való fölszerelése. A tárók száma rohamosan szaporodott, dé a bányavíz is, melynek kiszivattyuzásával naponta 4—5 szá;z ember volt elfoglalva. A XIX. század

! elején a selmeci bányászat hanyatlóiban van, bár egyes tárói, mint pl. a Felső-Bibertáró, évenkint átlag 144 kiló aranyat, 8875 kiló ezüstöt, 3347 kiló ólmot termelt és 253 ezer forint jövedelmet biztosított. A cseh foglalás évében Seímec tárnáinak teljes hossza kb. 380 kilométer volt. Bányamüvei közül leghatalmasabb az 1782-ben megnyílt II. József altáró, mely 16 és fél kilométer hosszban, a Garami völgyéiből indul ki, keresztezi az összes tárnákat s így valamennyi bánya vizét levezeti a Garamba. Kiépítése csaknem száz évig! tartott és tíz millió koronába került. A kincstári telepéken a cseh megszállás előtti időben évienkint 400 kiló aranyat, 15,000 kiló ezüstöt-, a szélaknai m. kir. bányahivatal alá tartozó müvekben pedig 2500 bányamunkás évenkint 147 kiló aranyat, 5365 kiló ezüstöt, 11,726 qu. ólmot és 437 qu. rezet termelt. * Selmecbánya a legszebb fekvésű felvidéki városok közé tartozik. — 402 — 27