Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

honnan dús változatú sziklaalakulatok között kanyarog tovább az ösvény. > l. A ^gerincről kissé leereszkedve, a mélység szélén két hatalmas kőtömb áll őrséget: a Szabó-kő, mely voltaképen nem más, mint ,az andezittufa egy keményebb magja s míg lágyabb környezetét lemarta, róla az évezredek dénudáló foga, maga megmaradt a természetjárók csodálatára és örömére, mert könnyen megközelíthető tetejérőT gyönyörű kilátás nyílik a mélyebben fekvő Oltárkő- és Oltárpatak völgyébe s észak felé, a Várbűkk

1 gerincére. A Szabókőtől még csak egy rövid, meredek lejtőt kell megmásznunk', hogy följussunk a Börzsönyi-hegység íegmagasabb csúcsára, a 939 méteres Csóványosra. A. kisinóci menedékháztól három és félóráig tartott az út. A Csóványosról ismét olyan körkép tárul a vándor elé, melyért érdemes volt felkapaszkodni a csúcsra. Mélyen alattunk

1 alázkodik a hegység minden kimagasló orma. Közelben a Nagy-Hideghegy, NagyInóc, Magas Tax, Várbűkk, Miklóstető, Málna-hegy. Távolabb, a Dunakönyök fölött őrtálí© N agy szál. Fölötte a Cserhát dombhát sága. Meszsze, délkelet felé a Mátra büszkesége, az ezer métert tetejező Kékes

1. Északra tőle a Karancs, az Ostroszki-hegyek sötétkék lánca. Majd a Míagyar Érchegység óriása, a Szitnya, hogy aztán nyugatra, délnyugatra fordultunkban szemeinket megpihentessük a Pilis-hegyek koszorúján. Amint távcsővünkkel kémleljük a vidéket, északkelet felé, mintegy 15 kilométeres légtávlatban, feltűnik az Ipoly balparti hátán ü lő Drégie I jy p a l'án k s ettől jcfélre, a Diósjenő-drégelyi országút fölött emelkedő kúphegyen a drégelyi vár, melynek romfalában a török-magyarvilág vérrózsás történeteinek egyik legszebb epizódját: Szondy Györgyés társai Ihősi halálának dicső emlékét üdvözöljük. A Csóványosról mindenütt a piros jelzést követve, a Miklós-tető. hosszú gerincén ereszkedünk le a Kemence-patak völgyébe, innen le, az ősrégi, színmagyar Kemencére, melynek határában, a bükk'erdők mélyén, ma is láthatók a Hunt-Pázmány-nemzetségbeli Godo ßltal a XII. században építtetett Godó-vár romfalai; A várnyomokat bejárva, Barát-Bernecén át lekerülünk Pereszlénybe, majd Gyerkre, hol az Ipoly-völgye a Selmec-patak völgyével alkotja Hontmegye egyik legáldbttabb síkját. A Selmec-patak völgye északfelé nyúlásában gyorsan szűkül, mígnem Gyügyön felül, a Magyar-Érchegység és az Ostroszki-hegység nyúlványai által teljesen összeszorított szurdokot alkot. Itt elsősorban Teszér barlangjai állítják meg az őstörténefmi leletek iránt érdeklődő idegent. Dömeházától 'kezdve, a hajdan híres bányavárosok felé vezető országút már a legpompásabb' szurdokvöígyben kígyózik észak feíé. Vele szemben a Selmec-patak rohan. Valósággal bújósdit játszik az országúttal, mert hol a jobb, hol a baloldalán csobog és se szeri, se száma az apró hidacskáknak

1, melyek alatt kigyózó mozgással, hangos d'uruzsolással, fehérfoszlányú haberegetéssel siklik tova. Mintha szűk fom'bszorosban járna az ember, a tő így, bükk, juhar, kőriserdők egymástól elütő színfoltjai váltogatva kisérik az utat. A legtöbb helyen lehúzódnak egészen a patakpartig, sőt a kecskefüz, fehér nyir, galagonya, kányafa hosszú gallyai mélyen benyúlnak a víztükör — 395 —