Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

fölé is, hogy árnyékot vonjanak a pettyes pisztránghadnak, mely a patak mélyebbre mosott dö bőrei ben vígan fickándozik. S ze n tain t a In á I meg kell állania mindenkinek, kit valamelyest is érdeke! a régi kastély-építészet és az a millió, melyben régi főuraink éltek. Az alig kétezer lelket számláló község nevezete sségie a Koháry-Kóburgok ősi 'kastélya, melynek érdékessége, hogy annyi a kapuja, amennyi az évszakok száma, annyi a szobája, ahány hét van az esztendőben, annyi a kéménye, ahány hónapja van az évnek és ablakainak száma egyenlő az év napjainak számával. A kastélyhoz százados hársakkal szegélyezett út vezet. A kapun belépő egy terjedelmes, hossznégyszögü udvaron találja magát, melynek zárt falaira magasan futott föl a vádszöllő) s a kapukat koszorúsán ívelő rózsa. Hatalmas lépcsőházának ballusztrádjai fehér márványból faragottak. Mennyezetét a barokk-időkben szokásos mithologiai tárgyú freskó takarja. Termeinek pompás berendezése jórészben még a Koháryak idejéből való, kik között úgylátszik sok volt a szenvedélyes bútor- és műgyűjtő, mert a termek telvék a legértékesebb drágaságokkal. Az egyik termet nehéz ónémet, pompás gót stilusu bútorok uralják. A másik tárgyaira a francia renaissance nyomja rá bélyegét. Aztán finom, gyengéd, agyondekorált bútorokkal, gémlábu asztalokkal, puklis székekkel, fonatos díszítésű, dús aranyozású XIV. Lajos-korabeli, majd pompás empir- s bámulatos szépségű intarziás bútorokkal, széles, kettős mennyezetes ágyakkal, hatalmas vázákkal, barokk kandalókkal, alabástrom oszlopos, rég elfeledett dalokat zenélő órákkal, remek, hófehér kályhaóriásokkal, süppedő bőrgarnitúrákkal, egész falmezőket belepő gobelinekkel, százkarú csillárokkal, óriási velencei acéltükrökkei találkozunk. A vitrinekben századokon át gyűjtött kincsgarmadák. Násfák, boglárok, gyémántos süvegforgók, rubinttói, zafírtól csillogó mentekötők, nehéz vert ezüsttálak, bilikomok, kámeacsodák, a XVII. században divatos ékköves rezgőtűk, arany kösönytyük, filigrán poroellánnippek, álomfinom csipkék. Másokban böttger-kinai-herendi porcellánok; francia-, perzsa fajanszok; spanyol-olasz-magyar majolikák; urbinói tálak, magyar különlegességek, erdélyi bokájyok, sgraffitos edények szemet fárasztó mennyiségben. A falakon, különösen az úgynevezett játék- s az ebből nyíló termekben egész képgaléria. Aranyozott, vagy ébenfaszínre pácolt kereteikben itt néz le reánk csaknem

1 az egész Koháry-nemzetség. A képtáron kivül a kastély érdékessége még a Koháryak hatalmas levéltára, könyvtára s a kápolna belső berendezése, melynek oltárterítőit, casuláit, a Koháry-lányok hímezték és csipkéi a brabanti munkák legszebbjeivel veszik föl a versenyt. Szentantaltól egy kis kitéréssel keressük föl a vidék egyik főnevezetességét, a természetjárók által különös szeretettel megmászott Szitnyát, mely 1010 méteres csúcsával uralkodik a tájon. Egyenesen elragadó az út, mely a csúcsra vezét. Egy ideig a Szitnya-patak vadvirágos parti rétjei kisérnek. A balti és pontusi flóravidék adott itt egymásnak találkozót, azért leljük erre olyan gazdag változatát a növényeknek. A patakparton kora tavasztól késő őszig, egymást váltják a tavaszi kikirics, a magyar sáfrány, a lila és sárga ökörfarkkóró, — 396 —