Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

J 724—36-ban barokkstílusban épült tempíoma és a vármegyei közkórház. Értékes múzeuma a vármegyeház épületében van elhelyezve s ezt a megye szűkebb történetére vonatkozó gazdag! gyűjteményen kívül, főleg levéltári anyaga teszi nevezetessé. Mielőtt elhagynók Ipolyságot és a ' Seímec-patak VQÍgyében folytatnék vándorlásunkat, járjuk be előbb az Ipoly félkőrös kanyarjába zárt Börzsöny i -hegy s é g szép tájrészleteit és ezektől körülvéve, a magyar történelem aranyos zománcával bevont érdekesebb pontjait. * A Börzsönyi-hegység délen a Duna-, nyugaton és északon Hontmegyének az Ipoly-folyó határolta területét ágazza be. Keleten a Cserhát dombhátságába simul. Tulajdonképpen nem más, mint a Szentendre—Visegrádi-vulkánzóna dunabalparti folytatása, melynek egyik legerőteljesebb zöme a Zebegény—Visegrádi-Dunaszoros hatalmas lengyelét kitöltő Szt. Mihály és Hegyes-tető. A Dunaszoros kialakulása előtt, mint arról már jelen munkánk geologiai fejezetében szólottunk a fiatalabb harmadkorban rendkívül erős vulkáni tevékenység tombolt a tájon, mely a visegrádi hegységgel azonos andezitlávából, andezittufából és brecciából, rétegesen építette föl 5—6 száz méter átlagos magasságú kúpjait és legnagyobb magasságát a 939 méteres Csóványosban éri el. A hegység magvát oligocén és miocénkorú rétegcsoport alkotja. A felső oligocénben ugyanis, mint a verőce-vidéki szénrétegek igazolják, a Börzsönyi-hegység helyén sekélyvizű 'tenger terült, m ej y időnként nemcsak édesvizűvé vált, hanem olykor-olykor vissza is íhúzódott és buja növényi életnek adott (időleges létfeltételt Az alsó miocénben a tenger ismét előretört. De ugyanekkor kezdődött az andezitvulkánok tevékenysége is, melyek az agyag, homok és kavicsrétegeket áttörvén, láva és hamuárjaikkal elöntötték a területet. A felső mediterrán időkben a Börzsönyi-hegység magasabb pontjai szigetként állottak ki a környező tengerből és ezek' üledékéi a részben vulkáni kőzetre települt homok-agyag és íajtamészkő. Verőce és a tőle északra fekvő Szokölya vidékén az édesvízi mészkő és diatomaceás pala az uralkodó. Ezeken kívül a pleisztocén kavics és lősz vettek erőteljesebben részt a vidék mai képének kialakulásában. A hegység különösen a főváros természetked'velőinek

r fölkapott kirándulási helye, amennyiben főleg a hétvégi napokon, az év minden szakában százával keresik föl. Bejárását pompás, gondosan jelzett útjai, jó elszállásolási viszonyai, a hegység legszebb pontjain épült kényelmes menedékházai (Kisinóc, Sóshegy, Bányapuszta) segítik elő. Ha N ó g rétive r őcé rőf kiindulva, a Nagyvöígyi-patak medencéjében vezető vasúton elindulunk, látjuk, hogy a szokoíyai állomáson itúl, a Kőhegy széles háta, egy hétkiíométeres kanyarba kényszeríti' a vaspályát. Alig hagyjuk el a kanyar végében fekvő Berkenyét, már is feltűnnék a vidék egyik legjelentékenyebb helyének, Nógrádnak tornyai s a község fölötti 300 méteres trachitkúpon a Várhegy, melyen a hajdan híres nógr ád'i vár romfalai bámulnak a Börzsönyi— 392 —