Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Az Ipolytoroktól Rózsahegyig

hegység kobaldosan kéklő óriásai: a Csóványos, Nagyinóc és NagyHic'eghegy felé. Egy ház kertjén keresztül, kényelmes út vezet a romokhoz. Alapfalaiból megállapíthatjuk, hogy nem tartozott a nagyobb várak közé. De látjuk azt is, hogy a múló századok alaposan elbántak vele, mert ma már nincs egyetlen ép helyisége sem. Falai, bástyái, bástyatornyai beomlottak Faragott köveit, ábíak-ajtóbélfeteit lehordták a völgybe s az új nemzedék beépítette házikóiba. Akárhány zsúpptetős kunyhót talál itt az ember, melynek falaiban címerfaragványos, évszámos kövek emlékeztetnek a múltra, mikor ezek a kövek a virágkorát élő vár valamelyik ajtója, vagy ablaka fölött (büszkélkedtek. ,Az egyszerű, igénytelen palóc bátyók, akárhány XVI. századbeli kopott, vörösre fényesített, török rézpénzt őrizgetnek, mefyek ha beszélni tudnának, hej, de sok történetet regélhetnének el a múltból, mikor gazdáik,, (a vár egykori török őrsége) zsold fejében kapták s mint kopott felületeik elárulják, némelyikök évtizedekig vándorolt kézből a kézbe. És számos Nógrád várában kelt török írást: kádi-levelet, zsoldlajstro-mot, hadileltár foszlányt őriz az ipofysági, rimaszombati, egri múzeum, melyek a hosszú török birtoklás idejébőf, azokból az évekből valók, mikor Nógrád híres szandzsáksági székhely volt és mint ifyen, a budai pasalikhöz tartozott. , A vár legépebb része a hatalmas, faragott kövekből rakott, hajdan bukórácsos várkapu ívezete. Előtte valamikor széles és mély árok tátongott, melyen át föl vonóhidas vasalt kapu vezetett a vár bei1 sejébe. Keletkezési idéje elvesz a múlt idők homáfyában. A hegyen és környékén végzett ásatások alkalmával, eraviszk és kvád

1 pénzeket! találtak, miből következik, hogy már az ősnépeknek is volt itt valamilyen erősségűek. III. Bé'a király jegyzője, a Magyarok tetteiről irott könyvének XXXIII. fejezetében, a nógrádi várat már honfoglalás előtt meglevőnek mondja és állítása szerint Árpád vezér annak bevételével Hülék két fiát, Szoárdbt és Kadocsát bízta meg. Bár Nógrád

r egyike azoknak a várispánságoknak, melyeket még Szt. István alkotott, mint ilyet, mégis csak' 1216-ban említik először, mikoris a vidék ebből az időből egyetlen ismert seregvezére, princeps Lexércitusa, Ludan cómes volt. Első ismertebb birtokosa Boleszíó váci püspök, ki a nagykiterjedésű várföldekkel együtt IV. Bélától nyerte. Ettől kezdve százai dokon át a mindénkori váci püspökök tulajdona, mígnem 1527-ben Szapolyai János vette birtokába. 1544-ben gyáva őrsége a töröknek engedte át, kitől 1594-ben, félszázados birtoklás után, Mátyás főherceg f oglalta vissza és abba kapitányul a vitéz Révay Andrást állította. 1605-ben Bocskay hajdúi-, 1619-ben Bethlen Gábor huszárjai foglalták el. Ez utóbbi azonban három év múlva, a niköíszburgi béke értelmében visszaadta, mikori^ II. Ferdinánd országos költségen való, megerősítését rendelte el. 1626-ban Murtóza budai pasa vette ostrohr alá, dé eredményt elérni nem tudott. A következő évi vállalkozása azonban sikerült, mert 1663-ban rövid, de annál hevesebb ostrom után a török birtokába került és ott is maradt negyedszázadon át. 16856bán villámcsapás következtében a lőporostorony felrobbant és a hatalmas detonáció úgy szétrombolta a várat, hogy az egykorú írók "közlései szerint, alaktalan kőhaímazzá roskadt. — 393 —