Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

taikkal, váratlan rajtaütéseikkel, nem egyszer érzékeny veszteségeket okoztak az ellenségnek. 1849 augusztus 1.-én, egy ilyen szabadcsapat tjámad^a még a Losoncon tanyázó orosz osztagot, közűlök nyolcat megölt, hetet súlyosan megsebesített és ötöt e (To g ott. A megöltek között állítólag vdít egy orosz ezredes is, ki rokonságban állott a cári családdal. Az összecsapás után, a szabadcsapat eltűnt a városból. A losonciak elföldelték az elesetteket, kórházba vitték a sebesülteket, az öt foglyot futni engedték s aztán, háború lévén, a jelentéktelennek tartott összecsapásra többé nem gondoltak. De a dolog nem

1 maradt annyiban. Nyolc nappal később> Grabe orosz tábornok egey büntető lexpecició élén jelent meg a város előtt. Serege számára öt napli élelmet követelt, majd miután ezt megkapta, kozákjaival úgy a férfiakon, mint a nőkön és gyermekeken, irtózatos kegyetlenséggel toroltál meg az ütközetben elesett oroszok halálát, majd a várost kira bb irtatta, végre felgyújtatta úgy, hogy a város közel 500 háza közül 460 porrá égett, 6000 lakosából pedig csupán 1400 maradt életben. A szabadságharc leverése után, bár ezer sebtől vérzett az ország s alig volt család, kinek kárla, vagy gyásza na lett volna,,országos adlakozás indult meg a fölperzselt Losonc újraépítésére s ez a gyűjtés olyan fényes eredménnyel végződött, hogy pár éven belül eltűntek/ a pusztulás nyomai. A város, mint a mesebeli főnixmadár, megelevenedett poraiból s úgy városépítészetileg, mint társadalmi berendezéseit illetőleg, nemzeti összeroppanásunk előtt már egyike volt á Felvidék légirendezettebb és minden tekintetben lüktető életet élő városainak. És még egy szempontból érdékes ez a város. Falai között született és járta iskoláit a XVIII. század föllendülő magyar költészetének

1 egyik jeles tagja: Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc diplomatája, erdélyi; kancellárja s az örökhírességű Recrudescut vufnera kézdetű kurua kiáltvány fogalmazója, ki nemcsak mint jeles szónok, jó katona, ügyes diplomata vitte e főbb re a magyar ügyet, de abban az időben., mikor az előkelő uraftnak méa szégyen volt írni és különösen man íjyarul írni, tollaf is szolgálta nemzetét. »Lelki hódolás és istenes éne-< kek« című imádságos könyve, nemkülönben III. Károíy király rnegfr bízásából fatinuí megírt »Rákóczi szabadságharca« című munkája, ma is értékes darabjai a XVIII. századelő irodalmának. Az 1733. évben meghalt kiváló férfiú holttestét a íosonci öregtemetőben helyezték örök nyugalomra. Losonci születésű voTt a magyar irodalom' egy másik jeles, d'ej 'kora ifjúságában ugyanitt elhúnyt fia, az ottani református parókiában 1769-ben napvilágot látott Kármán József is, kit »Fanni hagyományai« című regénye, mint a XIX. századbeli magyar próza egyik fegkivárfóbb terméke, nemkülönben »Módi« című szatírája, »Fejveszteség« című történeti regénye és a »Nemzet csinosodása«-ról írt értekezése, a fejlődő magyar irodalom' jelesévé avat. A város le kiválói fia, 1795-ben halt meg és Ráday Pállal egy földben poríadbzik. A XIX. század ötvenes éveiben, gyakori vendége volt a losonci irodalmi társaságnak Madách Imre, az »Ember tragéd'iájá«-nak hal-V hatatlan írója, ki a közeli alsósztregovai birtokáról kocsizott be a' városba. Szűkebb körű blarátai társaságában itt mutatta be készülői — 383 —