Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

darabjának egyes részleteit. Itt beszélték rá hívei, hogy hagyja el magábazárkózott életét, nagy tehetségevei álljon a nemzet szofgála-+ tába és vállaljon képviselőséget. így lett Madách losonci barátai (ösztönzésére 1861-ben a balassagyarmati kerület képviselője és a ma.gyar irodalom egyik tündöklő csillaga. Losonc 1938 november 10.-én szabadult föf a cseh uralom» falóř s bár az elmúlt 20 év alatt sok tekintetben visszaesett fejlődésében,, minden reménye megvan annak, hogy hamarosan ki fogja heverni a rabság keserves évejt és fokozott ütemben emelkedik arra az anyagi' és 'kulturális színvonalra, melyhez múltjánál fogva joga van. * Losoncról a keletfelé vonuló pompás országúton, a megye, határai felé tartunk. Közvetlenül a város határában, a Losonc-apátfalvi posz!tógyár épülettömbje állít meg néhány percre, hogy aztán az új magyar határt alkotó országúton rójjuk tovább a kilométereket és a Luzsénszkyak ősi várkastélyáról, mint a XV. században híres huszita, fészekről ismert Osgyáinnál lépjünk Gömörmegye területére. Bizonyos büszkeséggel mondjuk ki ezeket a szavakat: Gömörmegye. És méltán. A régi hazának ugyanis nem volt még egy municipiuma, mely természeti szépségekben, dé egyben ásványi k'inH csekben lis olyan gazdag, remek földrajzi egységet alkotó lett volna, mint Gömör. Északi részét az Alacsony-Tátra csaknem kétezer méterig

1 emelkedő lánca szegte. Ebből, valamint a Vepor és Szulova-hegységből rohantakk le se szeri, se száma csermelyei, folyókká duzzadt; patakjai, melyek véges-végig szántogatták

1 erdős-bérces földjét s déli részében kedves, napsugaras, bőven termő völgyekkel szelídítették az északi részek zordonságát. Voltak végeszakadatlan, fejszét sohsem látott erdőrengetegei, kiterjedt, selymes füvű fennsíkjai, messziről fehéren izzónak látszó mészhegyei kimeríthetetlennek hitt vas-, mangán-, kobald-, réz-, arany-, ezüst bányái, örökké zúgó-búgó kohói, kattogó kallói, harsogd fürésztelepei, a lmunkások százait foglalkoztató gyárai. Voltak csodálatra méltó természeti ritkaságai: cseppkő- és jégbarlangjai, időszaki szökőforrásai, történetpatinás várromjai és volt kedélygazdag, szorgalmas embertípusa, melynek lelkikészségeiről Mikszáth Kálmán, a nagy palóc, halhatatlan munkáiban olyan utolérhetetlen kedvességgel, húmorral és szenetettel emlékezik meg

1. Osgyánnál ebbe a csehek által 1919-ben csaknem teljességében megszállott, de 1938 november 10.-én mintegy háromötöd'részében felszabadult vármegyébe lépünk, hogy kisebb szerpentinek meghágása után, Gömörország ősi székvárosába, Rimaszombatba ereszkedjünk le. Nem hiába gazdag a megye népi mondákban, legendákban, tündér- és sátántanyákban, gnómok és vasorrubábák lakta helyékben, mikor Rimaszombat (Bátyi, Szombatyi) története is mondával kezdődik. A 'mondák aranyos ködfátyolába, naiv hitébe van burkolva ez a történet. Az első magyar királlyal, Szent Istvánnal van kapcsolatban, ki akkor járt a Rima völgyében, mikor az ittlakó magyarsági a Hadúrnak m égi kódtároknál áldozott s a Rima mentén mindenütt a táltosok éneké hangzott. A monda szerint István király kíséretével egy szombati ina— 384 —