Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

A sínpár mindenütt a völgy hajlását követi. Hellyel-hellyel apró, hidakon vezet át. Ha nincs fel-leszálló utas, Persén is, Galsán is, csak

1 füttyent az állomásnak s aztán megállás nélkül rohan tovább. Utas pedig inkább nincs, mint van, mert az erre lakó embereknek Losoncon, vagy Füleken ha akad

1 is valami ügyes-bajos dolga, gyalog vág neki á messzeségnek, vag|y szekérre kap, 'de vaskocsit elkerüli, haí tudja. Galsán túl, a sínpár északnyugatnak kanyarodik. Átszeli a Losoncpatak völgyét, melynek balsarkában az Osztroski-hegység délkeleti: nyúlványainak tövében, egy már messziről is jelentékenyebbnek látszó város képe bonatkozik' ki: Losonc. A régi neve tótul Lucsenec, azaz vízválasztó. Latinul Lutetia Hungarorum. Hogy miért vízválasztó, nem tudjuk, ha csak azért nem, mert a közelében levő Ipoly-völgy választja el az Osztroski-hegységben eredő patakokat a Cserhát és Medves patakjaitól. De ha már választóról beszélünk, sokkal helyesébb violina Losoncot néprajzi választónak neveznünk, mert a tőle északra fekvő területeken már a szlovák népelem van többségben, míg a délre fekvőt községlék lakossága, nem számítva néhány béiszivárgó tót és német munkást, színmagyar. De gyárvárosnak is nevezhetjük Losoncot. Ugyanis a cseh megszállás előtt miessze vidékben nem volt annyi és oly sok virágzó gyári üzem, mint itt s ha idevonafkozólag nem említünk mást, mint 1200 munkást foglalkoztatott zománc-vasedény gyárát, 300 munkáisnak kenyeret adó posztógyárát és két enyvfőző üzemét, elgondolhatjuk, hogy milyen élénkséget és forgaímlaf jelentett ez egy olyan városnak mint Losonc, melynek összlakosságához viszonyítva, mindén hatodik ember gyárimunkás volt. A cseh rablás után egy határkörnyékre került magyar városnak sem tett annyi kárt, mint Losoncnak, melyet nemcsak elvágott az anyaországtól, halnem gyáriparát is szándékosan tette tönkre. Ezt a »cseh átkot« egyébként már a múl+ban is érezte magáin beteljesedni!, mikor a XV. század közepén Giskra cseh martalóc csapatai vidékén úgy elhatalmasodtak, hogy még Hunyadi János sem bírt velők. A XVI. században, Fülek elfoglalása után, Losonc is török kézre került és a hadiszerencse foraandósága szerint hol megs'zabádult tőle, hof ismét bégek garázdálkodtak benne. Ennek a török uralomnak az emlékét két utcája őrzi máig: a Nagybég és Kisbégl-utca. •> A XVIII. század végén óriási tűzvész pusztította, mikor a város, levéltára is elégett. Bár a század folyamán, ez már a második tűz, mely épületeit elhamvasztotta s 1719-ben lakosait a pestis tizedelte meg; az energiától duzzadó város csakhamar kiheverte a csapásokat, úgy hogy mikor 1848-ban kitört a szabadságharc, Losonc népe anyagilag megerősödve, lelkileg a harcra felkészülve nézett a jövő felé, T849 március 24.-én Beniczky Laios őrnagy, a losonci mezőn 400 gyalogossal", 32 huszárral és 3 ágyúval megtámadván Almássy császári ezredes 2500 emberből és 6 ágyúból álló seregét, azt teljesen szétverte, mikoris a császáriak 177 halottat, 36 foglyot, 1 zászlót vesztettek. Ezeken kívül 27 ezer forintot tartalmazó hadipénztáruk is a magyarok kezébe került. Tudjuk, hogy szabadságharc folyamán, a sorkatonaságon kívül, különféle szabadcsapat-alakulatok is voltak, melyek fürge mozduía— 382 —