Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

«mét a í enge r vette át uralmát. Fedő pa!á,t, kővé vált h o mok réteget rakott a szárazföldi élet szenesedő emlékei fölé. De a Föld sem hagyta 'magát. Újra kiemelkedett a vízből. U j növényi, állati életet teremtett. És eónok múlásában a dúsan növő és pusztuló tenyészetből új szenesedő, majd' 'kőszénné érett réteg települt, hogy mjiint a forgói kerék küllője: fel-le, fel-le, egy újabb transzgressziója a tengernek, a benne élő congeriák mi liárdjainak mészrészeiből, palás agyagból, homokból, terítsen vastag sírí takarót a szárazföldi élet második, emberileg ellenőrizhető szakaszára. Ujabb évtízezres, vagy milliós idők múltával, a Föld ismét kinőtt a tengermélyből. Meddig tartott, meddig nem, ez a harmadik szárazföldi élet, azt a parányi ember sohasem fogja földi évszámítással pontosan kimutatni, dé hogy még geologiai érte'emben is sokáig tarthaltott, azt onnan sejtjük, mert az ekkor keletkezett szén réteg több méter vastag, s míg szövetében az akkor élő tropikus pálmák, bambuszok

1, [epidodéndronok, sigiHáriák könnyen fölismerhető törzseit őrizte meg; képlékeny agyagjában a miocén-kor növényevő óriásainak a masztodonnak, dinotheriumnak, rinocerosznak kövületeit raktározta el a ma élő ember ámulatára. Ám az Időkerék forgása ezt a kort is eltemette. A ielső-miocénj 4—5 száz méter vastagságú cardiumos-, homokos agyag-, agyagosl márga- és kavics rétegei fölé a pliocén, pleisztocén- és holocén-korok mintegy 100 'méter vastagságú üledékei telepedjek, úgy, hogy ma 60Q méter vastag az a rétegösszlet, mely a legfelső széncsík "fölött emelkedik. A szénképződésen kívül, még egy felette érdekes jelenséget árul el a Salgótarján-környéki geologiai szelvény: a pliocén-kor nagyarányú vulkáni működését a mai Karancs és Med'ves-község táján, mikoris a plutói erők keresztül törve az előző korok rétegeit, azoM fölött terítgették szét bazalt, bazalttufa, b i ot it, andezit, riolit lepényeiket, melyekből aztán a dbnudáció' kiformálta a Karancs, Pécskő, Somlyó, Szilváskő, Salgó, Baglyastető, Somoskő, Bárnai Nagykő kúphegyeit és Magyarország legnagyobb bazaltfennsíkját, a Medvest. Salgótarjántól északkeletre, a Medves-fennsík nyugati peremén, 625 méter magas, cukorsüveg alakú bazaltkúp kelti föl a vándor érdeklődését: a Salgó. Csúcsán a történelmünkben ugyanilyen néven ismert vár időmart, széteső romfalai roskadoznak. Tarjántói két órányira fekszik ez a várrom

1. De aki a hozzávezetőt pompás útra lép, nem veszi észre sem az idő múlását sem a fáradságot, mert lépten-nyomon leköti figyelmét a részletek szépsége és érdekessége. Itt érinti a Diósárkot, a remek szálerdőből kiütköző Boszorkánykövet és a Salgói fennsík szélén álló Nagytölgyfát, honnan teljes pompájában bomlik ki a várhegy erdővel borított bazaltsziklája, melynek sötét, barnásszürke, ezerfelé töredezett oszlopai közül idevillog Petőfi Sándor, fehérmárvány emléktáblája. A tetőre, a bazaltsziklák tövében egykor állott várkapuhoz kényelmes út vezet. Ha ide fölér, maga előtt látja a föntebb már említett emléktáblát, rajta ezzel a felírással: »Itt járt 1845 június 11.-én Petőfii Sándor. E rom ihlette őt »Salgó« művének megírásában. Emeltette e táblát Salgótarján és vidékének közönsége, a költő centennáriuma >(1929) emlékére«... — 373 —